THE APPRENTICE

„Ez a történet egy gazdag lányról szól. Vajon egy gazdag lány és inasa közt lehet kapcsolat? Vagy maradnak a régi szokásoknál és mindenki a maga köreiből választ párt?”

____ pov.

Végre betöltöttem a 20.-ik életévemet, ezért apa vett nekem egy házat. Gyönyörű, 3 emeletes és igazán kifejezi azt, hogy én milyen vagyok. A saját ízlésem szerint lett berendezve aminek főleg örültem. Én nem akartam, de apa ragaszkodott az inashoz és egy takarítónőhöz. Mondjuk élvezni fogom, de akkor sincs kedvem kerülgetni azt a két szerencsétlent! Mikor teljesen kész volt a házam be is költöztem.

- Jó napot, az én nevem Minsu. Én leszek a maga takarítónője. – hajolt meg egy csaj.

- Jó napot, az én nevem ____! – bólintottam a fejemmel.

- Jó napot! Az én nevem pedig Jongin, de a haverjaimnak csak Kai vagyok! Én leszek az ön inasa! – hajolt meg egy igen helyes srác, de pofátlan volt.

- Hát azt ne várja, hogy én Kainak szólítsam magát, én nem a barátja leszek, hanem a főnöke!

- Bocsánat! – hajolt meg.

- Pofátlan. – motyogtam. – Inkább hozzon nekem egy teát a dolgozó szobába!

- Igen is! – ment a dolgára mindegyik és én is elindultam a dolgozó szoba felé.

Könyvet írok szóval a napom nagy részét itt töltöm. Utálom, ha megzavarnak írás közben és ezt remélem Minsu és Jongin is megérti majd. El is kezdtem tovább gépelni a könyvemet.

- Itt a tea. – jött be Jongin.

- Milyen?

- Gyümölcsös.

- Helyes. Tegye le az asztalra! – mutattam.

- Ha szabad megkérdeznem, mit ír ilyen szorgosan? – tette le a teát.

- Könyvet.

- Milyen fajtát?

- Krimi.

- Azokat nagyon szeretem!

- Egészségére. – motyogtam miközben írtam.

- Akkor én most mennék, ha nem kér semmi mást!

- Nem kérek, egyenlőre!

- Rendben, engedelmével! – hajolt meg és kiment.

Megráztam a fejemet és írtam tovább. Oké, hogy jóba akar velem lenni, de hogy ennyire haverkodni akar… ez nem jön be. Még sokáig írtam, de megéheztem közben. 

- Jongiiin! – kiabáltam neki.

- Igen? Szólított? – jött be.

- Kérlek rendelj nekem kimchit!

- Igen is! – hajolt meg és kiment.

Írtam tovább és hamarosan visszatért Jongin a gőzölgő tállal kezébe.

- Parancsoljon!

- Köszönöm, tegye le az asztalra!

- Rendben. – tette le. – Parancsol még valamit?

- Nem, köszönöm. Elmehet!

- Engedelmével! – hajolt meg megint és kiment. Azért élvezem én ezt egy kicsit.

Befejeztem kicsit az írást és ihletet merítettem az ínycsiklandó kimchiből. Nagyon ízlett és élvezettel falatozgattam.

- Bocsánat! – jött be Minsu.

- Mi az?

- Szeretnék itt is kitakarítani, már csak ez a szoba van vissza! –hajolt meg.

- De én még dolgozom!

- Igen is! Engedelmével. – hajolt meg és kiment.

Borzasztóak, ezért nem akartam inast se, és takarítónőt sem! Nem hagynak dolgozni. Azóta egy hét eltelt és semmit sem változott a helyzet. Sőt, a dolgozó szobám tiszta mocsok és kosz, rossz így írni.

- Minsu! – mentem idegesen, keresni a takarítónőmet.

- Igen asszonyom? – hajolt meg.

- Mi az a nagy rendetlenség és kosz a dolgozó szobában?  - akadtam ki.

- Hát de… asszonyom, én akárhányszor takarítani akartam ott, ön kizavart, hogy épp dolgozik.

- De éjjel nem dolgozom!

- De asszonyom, én éjjel… ezt nem beszéltem meg az édesapjával.

- Elég nagy baj! Azonnal takarítsd ki! Ha nem lesz patyolat tiszta minden, akkor vedd úgy, hogy nincs munkahelyed! – viharzottam el onnan.

Nem hiszem el, hogy ennyit nem lehet megtenni, és akkor még neki áll feljebb! Elegem van a sok pornépből!  Inkább elmentem sétálni, hogy új ihletet merítsek a könyvemhez, és hogy levezessem az idegességemet. 

To Be Continued -

DOCTOR, OR MORE? ~ 2

"Vajon ebben a részben kiderül a lány érzése? Tényleg csak szimulált, vagy egy rejtélyes betegségben szenved? Tudnak rajta segíteni? És, ha szerelmes, vajon mi a gyógymód erre? Jaebum összetudja szedni magában a gondolatait?"

FONTOS: EBBEN A RÉSZBEN LEHETNEK TRÁGÁR KIFEJEZÉSEK! 

JB pov.

Lassan eljött az ebéd napja, előtte még összejöttem haverommal megbeszélni a dolgokat. Elmondtam neki, hogy milyen tüneteket produkál ____, és hogy hogyan viselkedjen a családdal. Igaz, csak anyukája van____-nak/-nek, de őt nagyon kell becsülni. Tényleg egy aranyos asszony és mindent megtesz a lányáért.

- Jól van haver, majd megnézem én magamnak! – kuncogott és megint kitért a hülye témájára.

- De ne azért gyere, hogy csajozz!

- Jaebum, nyugi van! Okos leszek! – ígérte meg.

Majd másnap munka után, ahogy illik, vittünk egy kis virágot a hölgyeknek az ebédért cserébe.

- Oh, de szép virágok. – szagolt bele a csokorba ____.

- Mint te. – mosolygott Mark. ____ csak pirulva ment és vázába tette a virágot.

- Gyertek csak, üljetek le! – szólt a kedves asszony, mi pedig leültünk az asztalhoz. – Remélem ízleni fog az étel. – sürgött-forgott.

- Biztosan. – mosolyogtam.

- Addig beszélgessetek a lányommal, még előkészítek mindent! – ment a konyhába.

- Hány éves vagy? – tért a lényegre Mark.

- 19, miért? – jött zavarba ____.

- Csak kérdeztem, sokkal finomabb arcvonásaid vannak, mint bárki másnak!

- Oh, ilyet még sosem mondott nekem senki sem. – pirult el teljesen.

- Pedig ez elég szembetűnő.

Az ebéd során folyamatosan flörtölgetett vele Mark, és ____ se fogta már vissza magát a végére. Végül is vacsorába nyúlt a „buli”. Én próbáltam többször is jelezni Marknak, hogy ne nyomuljon ennyire, de mint aki meg sem hallotta amit mondtam.

- Akkor majd holnap várlak szeretettel. – mosolygott rá Mark mikor indultunk.

- Ott leszek! – bólogatott mosolyogva ____.

- Köszönjük a vendéglátást! – csókoltam meg anyukája kezét. – Nagyon finom volt minden!

- Oh fiam, ez csak természetes! – mosolygott.

- De mi most megyünk is! – toltam ki Markot. – Viszlát! – vezettem az autóig. Ott beszálltunk. – Mi volt ez? – kértem számon miközben elindítottam az autót.

- Micsoda? – értetlenkedett Mark.

- Úgy flörtöltél vele mintha nem gyógyítani akarnád, hanem megbaszni! – kanyarodtam ki majd elindultam Mark háza felé.

- Haver, én nem is értem, hogy te eddig miért nem szedted fel.

- Mark, te mostantól az orvosa vagy! Ez felelőséggel jár!

- Ja, tudom… majd meggyógyítom. – harapott szájába és láttam rajta, hogy teljesen be van indulva.

- Na jó, szállj ki! – álltam meg az út szélén.

- Most mi van? Én is férfiból vagyok!

- Húzz innen, és soha többet nem akarlak látni! – lökdöstem ki a kocsimból majd elhajtottam.

Zavart, hogy Mark csak kiakarja használni _____-t. Vagy, ha nem is kihasználni, de zavart, hogy ennyire nyomult rá. Még magam sem tudom miért, de olyan mintha féltékeny lennék. Bár ez badarság! Miért lennék féltékeny? ____ csak a páciensem és semmi több! Vagy mégis? Zavarodott elmével tértem aznap nyugovóra. Nem tudtam mi tévő legyek, ____ elfog menni Markhoz és ahogy ismerem, még aznap megfekteti. ____ kis naív lányka, egyszerűen belehet hálózni. Kínlódások közepette keltem fel másnap reggel, csak azon járt az agyam, hogy ma történik köztük valami, és hogy engem ez mennyire bánt. Nem akartam, de nem tudtam megakadályozni. Kedvetlenebb voltam, mint valaha bármikor is, és ezt az asszisztensem is megjegyezte.

- Az a baj, hogy nem tudott segíteni azon a lányon? – kérdezte tőlem még munka kezdés előtt.

- Mondhatjuk, én minden tőlem telhetőt megtettem! – sóhajtottam.

- Tudom, és majd a maga barátja segít rajta!

- Igen. – bólogattam. Próbáltam leplezni a dühömet és a féltékenységemet. – Kezdjük el a napot! – kortyoltam a kávémba és előkészítettem mindent.

Ma nem voltak annyira sokan, ami most pont nem jött kapóra. Túl sok időm volt gondolkozni, és felemésztett a gondolat, hogy… talán most történik valami. Előbb haza is értem, nem tudtam semmit sem kezdeni magammal, csak vergődtem és gondolkoztam.  A folyamatos, monoton mondatok amik az agyamba keringtek, lassan álomba nyomtak. Ez hetekig így ment, _____-ról/-ről egy szót sem hallottam és Markot sem kerestem túlzottan. Aztán egyik nap Mark kopogtatott nálam, épp szabadságon voltam.

- Mit akarsz? – néztem rá unottan.

- Bemehetek?

- Gyere. – sóhajtva engedtem be.

- ____-ról/-ről akartam veled beszélni.

- Ha azt akarod részletezni, hogy hogyan csináltátok, akkor már most haza mehetsz!

- Neeem! Semmi olyan nem volt! – ennél a mondatnál felkaptam a fejem.

- Akkor?

- Bevallott nekem egy fontos dolgot, amit neked is tudnod kell.

- Még pedig? Hát mond már!

- Szimulált!

- Mi?

- Semmi baja nincs, vagyis egy baja van.

- Jaj Mark, ne húzd az agyam! Mi a baja?

- Szerelmes!

- Kibe?

- Beléd!

- Belém?

- Ne legyél már hülye, igen! Beléd! Azért produkálta ezeket a tüneteket, hogy a közeledben legyen.

- És ezt miért csak most mondod? Mark már hetekkel ezelőtt tudtad!

- Próbáltalak hívni, de te folyamatosan ki voltál kapcsolva!

- De mégis, ezt hogy mondta? Hogyan szedted ki belőle?

- Hát ugye megvizsgáltam és mondtam neki, hogy egészséges,mint a makk. Elkezdtem kérdezgetni, hogy nem fél, vagy ilyenek, és eljutottunk odáig, hogy bevallotta mindezt. Vagyis azt, hogy színlelt, megkérdeztem utána tőle, hogy miért tette ezt, mivel mind a kettőnket nagyon megijesztett ezzel, sőt az anyukáját is. Nem akarta először megmondani, de kihúztam belőle, hogy a te közeledbe akart lenni.

- És nekem mos mit kéne csinálnom? – gondolkodtam el.

- Megkeresni!

- Ja, persze… menjek el hozzá, hogy~ „Hé, hallottam, hogy tetszem neked, én is vonzódom hozzád!”, az anyukája ki is rúgna onnan!

- Miért rúgna ki?

- Hát gondolj bele!

- A korkülönbség sem sok köztetek, jó ember vagy, mi itt akkor a gond?

- Nem tudom, nem akarok elmenni és… így rátörni. Majd ha akar valamit, akkor eljön.

- Végül is sosem lehet tudni.

- Mindegy, elmész kicsit, ha megkérlek? Egyedül akarok lenni! – sóhajtottam.

- Persze, aztán hajrá! – mosolygott és elindult haza.

Belecsobbantam egy forró vízbe és gondolkoztam. Tényleg, el kéne hozzá mennem, de mégsem tartom jó ötletnek. És még mindig nem tudom mit érzek valójában, vonzódom hozzá, de talán csak, mint férfi a nőhöz. Mi van, ha nem lenne belőle semmi komoly? Én nem akarom megbántani! De annak az esélye is ott van, hogy ő nem fog lépni, egyszerűen minden összecsapott a fejem fölött és nem tudtam mitévő legyek. Persze, ilyenkor más már rég repülne hozzá, és megbeszélné vele a dolgokat, de én nem éreztem magam késznek erre. 

To be continued -

NEW GIRL ~ 2 [+18!!]

"Visszatért az elhagyott, szeretet hiányos lányka, aki egy nagy döntés előtt van az életében. Vajon jól dönt? És jobb élete lesz itt, mint otthon? Mi lesz Taeminnel és vele, vajon lehet ebből szerelem, vagy csak a kölcsönös vonzódás érvényesül?"

____ pov.

Sokat gondolkoztam a dolgokon és rájöttem, hogy feleslegesen fájdítom a fejem ilyenekkel. Egyszerűen csak el kéne fogadnom, nem igaz? Anyumék úgy sem fogadnak vissza, én pedig nem fogok csúszni-mászni azért a szeretetért, ami lényegében nem is létezik, és sosem kapom meg. Inkább élvezem az életemet! Ezekkel a gondolatokkal mentem ki Taeminhez és a többiekhez.

- Oh nézzétek, megjött az új csaj is. – mutatott rám egy srác.

- ____ a nevem! – javítottam ki és oda sétáltam Taeminhez.

- Na? Hogy-hogy itt? – vigyorgott a szőke srác.

- Gondolkoztam, de meguntam.

- Min gondolkoztál?

- Hát az életemen, és hogy mi lesz velem ezek után.

- És mire jutottál?

- Hogy maradok veletek, ha nem baj.

- Dehogy baj, sőt! – kapott fel.

- De, nem alszok veled!

- Miért?

- Mert nem vagyok a barátnőd se, és a kurvád se!

- Majd megenyhül! – veregette meg Taemin vállát egy srác.

- Az biztos. – mosolygott. – De tiszteletben tartom a kérésed.

Aztán hamar röpültek a napok, hetek, hónapok, majd pedig az évek. Egyre jobban kezdtem beolvadni a társaságba és nem érdekelt már a jövőm. Az évek múlásával egyre nagyobb sikerem lett a pasik körében. Persze ez a többi lánynak nem tetszett, de nem vettem róluk tudomást. Taeminel végül összejöttem és egész hűségesek vagyunk egymáshoz. Egyik nap elmentem boltba és már sötétedet, ezért paráztam is egy kicsit, de odafele nem történt semmi. No de hazaúton~

- Nézzétek milyen szánalmas. – állt elém 3 lány. Köztük volt Taemin kurvája.

- Mit akartok már megint? – sóhajtottam.

- Mit? Hogy húzz innen a faszba! Idejöttél és azt hiszed, hogy mindent vihetsz? – fogta meg az egyik a nyakamat és a falnak nyomott.

- Nem én tehetek róla, hogy titeket már agyonbasztak és nincs bennetek semmi érdemleges. – motyogtam.

- És még felesel is… te nem tudod mire vagyunk képesek!

- És ha megöltök? Mivel lesz nektek jobb? Arra nem gondoltok, hogy utána kiutálnak titeket? – vettem el a csaj kezét a nyakamtól és elléptem a faltól. – Minek nektek mindig versenyezni, ha kell… tessék, vigyétek az összeset!

- Taemint is? – lépett közelebb hozzám a kurva.

- Őt is, de csak ha ők is akarják! Ha nem kelletek nekik, akkor békén hagytok!

- Rendben! Úgy is kelleni fogunk nekik. – vihogtak és elindultak.

Fejemet rázva szedtem össze magamat, nem féltem. Tudtam, hogy Taeminnek egyik sem kell, no meg a többi srácnak se ők az ideáljaik. Ahogy visszaértem a kis sikátori házba kipakoltam.

- Szívem. – ölelt át hátulról Taemin.

- Nem vagyok a szíved! – mondtam neki ridegen.

- Mi? Mi a baj? Most meg mi történt?

- Majd megtudod! Nem találkoztál már a három kurvával?

- Még nem láttam ma őket.

- Akkor ha meglátod őket, akkor tőlük kérdezd! – pakolásztam be a hűtőbe.

- Semmit sem értek, mi közük van a kapcsolatunkhoz nekik?

- Majd megtudod, ne legyél már ennyire kíváncsi! Utálom, ha ennyire értetlen vagy.

- De idegesít, hogy nem tudok semmit. – fordított maga felé és neki tolt a falnak.

- Ne erőszakoskodj!

- Akkor mondd el mi van!

- Majd ők megmondják! – mutattam a három kurvára akik épp Taeminhez siettek.

- Na tálaljatok ki nekem, hogy mit csináltatok ____-val/-vel! – fordult feléjük határozott hanggal.

- Hát az, hogy hát… ő már nem szeret, és arra gondoltam, hogy megpróbálhatnánk mi! – simogatta az a kurva aki már első perctől rá volt kattanva.

- Nem szeretsz? – fordította felém a fejét. Nem szóltam semmit, csak néztem ahogy nyomul rá a kurva. – Válaszolj már!

- Miért, ha azt mondanám, hogy nem szeretlek, akkor összejönnél vele? – kérdeztem.

- Nem! Sosem, én téged szeretlek! – szedte le magáról a kurvát.

- Szereted? Hagyjuk már a viccet! – kuncogott a kurva.

- Ez nem vicc, tudom hogy te nem tudod mi a szeretet, de az a te bajod! Takaródjatok innen és soha, ismétlem SOHA nem akarlak látni benneteket itt többet! – emelte fel a hangját Taemin.

- Most kitiltasz innen? – forgatta a fejét mind a három.

- Igen, és már mehettek is! – dobta ki őket.

- Ezt még megbánod! – fenyegetőztek.

- Félek… - gúnyolódott Taemin majd becsapta az ajtót. - ____ komolyan, nem szeretsz? – sétált vissza hozzám.

- De! Nagyon szeretlek, csak kíváncsi voltam, hogy mit csinálsz!

- Soha többet ne csinálj ilyet! – ölelt magához.

- Nem akarok ilyet csinálni! – bújtam hozzá.

- Helyes, nagyon megijesztettél! És ezért tudod mi jár?

- Mi?

- Büntetés! – kapott fel a vállára és bevitt a hálóba.

- Te őrült vagy. – kuncogtam.

- Tudom, megőrülök érted! – dobott le az ágyra.

- Én is érted! – húztam le magamhoz és megcsókoltam.

Mosolyogva viszonozta a csókomat és lassan vetkőztetni kezdett. Én sem tétlenkedtem és levettem az ingét róla. Végig néztem számomra tökéletes felsőtestén és megnyaltam nyakát, tudtam, hogy erre mindig beindul. Majd így is lett, vadul falni kezdte ajkaimat és belenyúlt bugyimba. Felsóhajtottam az érzésre, de hagytam, had bontakozzon ki. Simogatni kezdte nemiszervemet és gyengéden csókolgatta testemet. Ahogy egyre nagyobb volt bennem az adrenalin, és egyre jobban élveztem a helyzetet, úgy hangosodtak sóhajaim. Mikor úgy gondoltam, hogy már nem bírom így tovább, megfordítottam magunkat és lassan kihámoztam nadrágjából. Alaposan megkínoztam, és jól elhúztam a cselekedeteimet. Először ugye levettem róla a nadrágot, majd végig nyaltam merevedésén boxeren keresztül. Halk sóhajt hallatott és megsimogatta hajamat, élveztem kínozni, ezért még kicsit nyalogattam és simogattam boxeren keresztül.
- Kicsim. – nyöszörgött.

- Mi az? – mosolyogva hajoltam fölé mintha semmiről sem tudnék.

- Tudod, hogy megtudsz őrjíteni ezzel. – simogatta a fenekemet kicsit.

- Tudom, ezért is csinálom. – nyaltam végig nyakán majd nem mondtam mást csak egy határozott mozdulattal levettem róla a boxerét.

Elém tárult tökéletes testének egy fontos tagja. Mosolyogva fogadtam számba merevedését. Először csak hegyét szopkodtam, de ez nem túl tetszetős volt neki és apró utalást tett rá, hogy inkább induljak be és tépjem szét. Így is tettem, mozgatni kezdtem fejemet, viszont ezúttal az egész merevedését. Felnyögött erre az érzésre ami nagyon beindított. Addig elégítettem szájjal amíg le nem állított, mert nem bírta tovább.

- Isteni vagy kicsim! – simogatta az arcomat és puszilgatta a számat.

- Te is az vagy! – hagytam, hogy ő irányítson és megfordítson minket.

Így én lettem alatta, felhúzta magára az óvszert és rám nézett. Bólintottam neki, hogy mehet és belém helyezte férfiasságát. Egy hangos nyögés hagyta el a számat, majd lassan mozogni kezdett. Halkan nyögdöcséltem alatta, majd mikor egyre gyorsabban kezdett mozogni, akkor már az én nyögéseim is hangosabbak és szaporábbak lettek. Hátába kapaszkodtam, néha-néha belemélyesztettem körmeimet és végig húztam rajta. Ilyenkor hangosabban felnyögött és gyorsított a tempón. Mindent beleadott a végére és nagyon gyorsan mozgott bennem, nyögéseim sikolyokba mentek át, majd egy hatalmasat sikítottam a végén és elmentem. Pihegve hullott rám én pedig átöleltem.

- Szeretlek kicsim, és sosem akarom, hogy elhagyj! – suttogtam nekem és puszilgatta a nyakamat.

- Én is szeretlek! – simogattam hátát.

- És sosem fogsz elhagyni?

- Ha te sem engem! – néztem szemeibe.

- Nem foglak elhagyni! – puszilta meg a homlokomat.

- Akkor én sem téged! – bújtam hozzá.

Végül is semmit sem veszítettem azzal, hogy nem élek anyukámmal és apukámmal, sőt! Jobban jártam, mert ahogy ti is láttátok, itt több szeretet kapok, mint otthon kaptam. Szerintem az én történetem, ebből a szemszögből happy end lett. Igazán élvezem az életet és már el sem tudom képzelni Taemin nélkül a mindennapokat. Igaz megismerkedtem a kegyetlen erőszakkal, a töménytelen alkohol és drog fogyasztással, de ezek ellenére én élvezem az életemet itt!

The End -

EVER OR NEVER? +18!!

"Ez a történet egy párról szól akiknek nagyon megromlik a kapcsolata. Vajon képesek ezt megbeszélni és helyre hozni a hibákat, vagy örökre el kell egymást engedniük?"

Jay pov.

A barátnőmmel 2 éve vagyunk együtt, nagyon szeretem, ám mostanában nagyon féltékeny és sok hisztis rohama is van. Persze nincs mitől félnie, de idegesít a folytonos hisztije és az, hogy mindent a nyakamba akaszt és olyanokkal vádol amiket meg sem tettem. Ma sem volt ez másképp, későn értem haza a munkából és ő ott várt a kanapén, de nem meleg szívvel, hanem kisírt szemekkel és rideg tekintettel.

- Mi a baj kicsim? – ültem le mellé és próbáltam átölelni, de ellökött.

- Mi a baj? Még kérdezed? Hol voltál eddig? – támadt nekem.

- Kicsim, ne kezd megint! Munkába voltam, nem tehetek róla, hogy eddig tart a munkaidőm!

- Akkor válts munkát!

- Mintha az olyan könnyű lenne.

- Persze, értem semmit sem teszel meg!

- Nem erről van szó kicsim! – sóhajtottam.

- Megint a kurvádnál voltál, igaz? Miért nem hagysz már el, ha én olyan rossz vagyok?

- Nincsen kurvám! Nekem csak te vagy!

- Aha, és ezt ki hiszi el? – viharzott a konyhába.

- Ha akarod megnézheted a telefonomat, átkutathatsz! Egy gyanús nyomot sem fogsz találni sehol! – mentem utána.

- Mert már kitörölted, és tudom, hogy nem vagy hülye! Tudod hogyan kell leplezni a dolgokat. – ivott bele a vizébe.

- Miért nem hiszel nekem?

- Mert érdekes, eddig nem tartott eddig a munkád… most miért?

- Eddig is idáig tartott, csak akkor nem voltál hülye!

- Mit? Mit mondtál?

- Nem úgy gondoltam. – akartam átölelni, de nem engedte.

- Hagyjál! Szóval már hülye is vagyok!

- Nem!

- De te mondtad!

- Nem úgy értettem!

- Nem érdekel, kimondtad! Akkor menj a kurvádhoz! Ő tuti okosabb, majd megtömöd tudással!

- Nem megyek el!

- Jay, menj el ameddig szépen kérem!

- Nem! Itt maradok veled! – tettem keresztbe kezeimet.

- Menj már el innen! – ordított.

- Nem!

- Húzz innen a picsába! – dobta a poharat a falnak.

- Jó, el is megyek. Már nem bírom itt. – ütöttem meg a hűtőt mire kicsit megrezzent.

- Ne is lássalak többet! – kísért ki és rám csapta az ajtót.

Idegesen szálltam be a kocsimba és először csak kocsikázni kezdtem. Szememből folytak a könnyek és legszívesebben visszamentem volna hozzá, de nem lehet vele beszélni. Ezért elmentem a legjobb haveromhoz.

- Jaaay, na mi a baj? Az asszony? – engedett be.

- Ne is mond. – töröltem meg a szemem.

- Szarba vagytok? – ültetett le majd hozott egy pohár vizet.

- Hát azt hiszi, hogy kurvázok!

- Ez bolond?

- Ne mondj ilyeneket rá!

- De hát… ezt mindenki tudja, hogy csak neki élsz!

- De ő nem tudja, nem tudom mit követtem el, de ezt hiszi.

- Tudod mit? Akkor meg is érdemli! Hívok neked egy pöpec csajt, hallod… odavág!

- Hívd! – sóhajtottam. Mikor kijött a csaj egyből odajött hozzám és tenyérbe mászóan hatolt be az intimszférámba.

- Mi a baj cuki fiú? – simogatta a combomat.

- Semmi. – hajoltam el tőle.

- Naaa, nekem elmondhatod! Vagy térjünk a lényegre? – vezette kezét feljebb.

- Inkább hanyagoljuk! – álltam fel és besétáltam a szobába. Nem is tudom minek mondtam igent, nekem nem kellenek ilyen lányok.

Duzzogva feküdtem be az ágyba, olyan voltam, mint egy kisgyerek akinek elvették a plüssállatát.

- Mi volt ez haver? – jött be felháborodva Woo.

- Nekem nem kell ez a szétbaszott csaj!

- De hát te kérted!

- Nem kell! Ott van, intézd el! – kaptam fel a vizet.

- Már elment… de haver, ennyire nem lehetsz szerelmes!

- Miért? Ez tiltott, hogy egy férfi szerelmes legyen?

- Nem, csak… érted. Le kell tenned róla! Hisztis picsa.

- Takaródj innen, jó? – motyogtam.

- Most miért?

- Menj innen! – ordítottam.

- Szerintem nyugodj le és holnap beszélünk! – ment ki a szobából.

- A francba, a jó büdös francba! – ütöttem bele a szerkénybe teljes erőből. Majd megkerestem a telefonomat és felhívtam ____-t.

- Mi van? – vette fel.

- Még nem alszol? – szóltam bele lágy hangon.

- Ezek után, hogyan tudnék aludni? – akadt ki.

- Figyi kicsim, beszéljük meg!

- Nekünk már nincs mit megbeszélnünk!

- De van, teljesen alaptalanul vádolsz!

- Miért? Akkor most hol vagy?

- Woonál. – és abban a pillanatban női nyögések szűrődtek be a szobába.

- Aha, és pasis estet tartotok? Mert hallom elvagytok!

- Ez nem az amire gondolsz!

- Hagyjuk jó? Érezd jól magad, a számomat meg felejtsd el és többet nem hívj, mert nem fogom felvenni! – nyomta rám a telefont.

- Mi a büdös? – mentem ki Woohoz felháborodva.

- Na mi van? – nézett rám.

- Miért most kell pornót nézned?

- Miért? Már ezt is megszabod! Jay, kezdesz olyan lenni, mint a barátnőd!

- Épp vele próbáltam megbeszélni a dolgokat, de persze neked most kell pornót nézned!

- Miért nem mondtad neki, hogy én nézem?

- Nem azzal van itt a baj, hanem azt hiszi, hogy itt vannak csajok és mi eljátszadozunk velük.

- Buta lány. – motyogott.

- Balfasz! Elbaszol mindent! – mentem be puffogva.

A következő hetekben nem mentem dolgozni és Woo egyre jobban telebeszélte a fejemet, hogy ____ egy rossz barátnő és, hogy el kell felejtenem.

- Na gyere! – jött be hozzám.

- Hova? – néztem fel rá.

- Bulizni! Rohadt nagy party lesz a közeli diszkóba! Bulizunk egyet! Rád fér!

- Igazad van! Mindjárt felöltözök!

- Rendben! – ment ki majd én válogatni kezdtem. Pár cuccomat elhoztam ____- tól/- től, így volt miből válogatni. Felvettem egy inget és egy farmert, most nem akartam nagyon kicsípni magam.

- Mehetünk! – mentem ki.

- Oké! – kapcsolta le a villanyokat Woo és elindultunk.

Ahogy beléptünk az ajtón ezer lány tárult elénk és egyik jobban rázta, mint a másik. Egyik sem keltett bennem lázat, szóval én a pulthoz támolyogtam és inni kezdtem. Woo is ivott velem egy ideig majd ő meg is találta a magának valót és elment vele táncolni. Fogalmam sincs mennyit ittam, de arra emlékszem, hogy felmentem a táncparkettre táncolni és az összes lány odajött körém. Simogattak és táncoltak velem, aztán egyszer csak oszlott a tömeg és megláttam szerelmemet. A szívem hevesebben vert és felszökött bennem az adrenalin.

- ____! – húztam magamhoz.

- Jay! – csókolt meg. Azonnal viszonoztam és belemarkoltam fenekébe.

- Hiányoztál! – motyogtam nyakába.

- Nekem is te! – kezdte kigombolni az ingemet. Ő is ittas állapotba volt, és fel sem fogtuk, hogy mit csinálunk csak együtt akartunk lenni.

- Soha többet nem akarok nélküled egy lépést sem tenni. – nyúltam szoknyája alá.

- Én sem! – nyalt végig a nyakamon.

- Srácok, ezt nem kéne. – szólt Woo és ____ legjobb barátnője.

- Ti ebbe most ne szóljatok bele! – legyintettem.

- Veled akarok lenni! – motyogta a fülembe ____. Azonnal felkaptam és bevittem a diszkó egyik szobájába.

- Én is kicsim! – fektettem le az ágyra és lerántottam róla a ruhát.

Ő sem tétovázott és levetkőztetett, már csak a boxer volt rajtam, ilyenkor megállítottam és levettem róla a melltartót. Egy ideig melleit kényeztettem mire halk nyögdécselésbe kezdett. Élveztem selymes bőrének illatát és ahogy hallottam nyögéseit. De nem kínoztam sokáig, így is bevolt indulva és én is, letéptem róla a bugyit és szétfeszítettem lábát. Elhelyezkedtem és nyalni kezdtem, próbáltam minél fürgébben mozgatni a nyelvemet. Nyögései egyre hangosabbak lettek és hajamba túrt. Minél előbb örömöt akartam neki szerezni, ezért egy idő után abbahagytam a nyalását és hagytam kicsit, hogy ő kínozzon. Fülem mögötti rész simogatta miközben nyakamat nyalogatta. Mind a két hely nagyon érzékeny és halkan sóhajtoztam alatta. Ő sem kínzott túl sokáig, még a hasamat és mellkasomat nyalogatta, mindig is szerette ezt csinálni, és én is élveztem minden érintését. Utána levette rólam boxeremet és végig nyalt merevedésemen. Halk nyögés hagyta el a számat, majd bekapta egész hosszamat és szopni kezdett. Eszméletlen jó volt ebben is, így halkan sóhajtoztam és haját markoltam.  Hagytam egy kicsit dolgozni, majd leállítottam és felhúztam magamhoz. Vadul megcsókoltam és beléhatoltam, erre válaszul egy hangos nyögést eresztett el. Mozogni kezdtem benne, először csak lassan majd egyre gyorsabban.

- Kérlek! – nyüszörgött ami nála azt jelentette, hogy csináljam gyorsabban.

Így is tettem, minden tőlem telhetőt beleadtam. Nyögései hangosabbak lettek, és egyre szaporábban vette a levegőt. Próbáltam még gyorsabbra venni a tempót, de azért azt sem akartam, hogy holnap ne tudjunk menni. Imádtam ahogy az élvezettől hátracsapta fejét és a hátamat karmolta, mindig szerettem nézni ahogy megőrjítem. Nyakát csókolgattam és közben mozogtam.

- Jay. – nyögdöcsélte a nevem.

- ____ - suttogtam nevét fülébe és végig nyaltam nyakán.

Majd addig mozogtam és kényeztettem míg el nem élveztünk. Mind a kettőnk száját egy hatalmas nyögés hagyta el és ájultan borultunk egymás mellé. Szinte csak annyi erőnk volt, hogy átöleljük egymást és azonnal elaludtunk. Reggel viszont nem a diszkóba, hanem a házunkba keltünk fel.

- Mi történt? – törölgette a szemeit.

- Nem tudom. – fogtam a fejem, mert nagyon fájt.

- Hogy kerültünk ide? – nézte meg az óráját.

- Na csakhogy felébredtetek. – jött be Woo.

- Mi történt? – húztam magamhoz ____-t.

- Hagyjál! – lökött el.

- Megint? – néztem rá.

- Mi történt én most arra vagyok kíváncsi! – nézett Woora.

- Hát mi történt volna? Megláttátok egymást a buliba és egymásnak estetek, majdnem a táncparketten megdugtátok egymást. – mondta Woo.

- És ugye leállítottatok? – nézett a barátnőjére.

- Megpróbáltunk, de ti mint ha nem is hallottatok volna semmit sem.

- Ugye védekeztünk? – nézett rám.

- Nem tudom. – vakartam a fejem.

- Akkor derítsd ki! – tekerte magára a takarót és kiviharzott.

- Haver, mond, hogy védekeztél! – nézett rám Woo.

- Nem tudom, hagyjatok! Hozzátok vissza ____-t! – nyüszögtem.

- Menj utána!

- De akkor menjetek el, jó?

- Rendben! – bólintottak és szót is fogadtak, én pedig kimentem szerelmemhez aki a kanapén szipogott.

- Kicsim. – ültem le mellé.

- Miért akarsz tönkre tenni? – nézett rám könnyes szemekkel.

- Miért akarnálak tönkre tenni? Te teszed magad tönkre!

- Jay…

- Kicsim, én mindig itt vagyok melletted és soha, senki másra nem néztem! Komolyan, ezt bárkitől megkérdezheted!

- De akkor miért maradsz ki ilyen későig? – lágyult meg a szíve.

- A munkám miatt, semmi más oka nincsen, és ezt el kell nekem hinned! – simogattam combját.

- Hülye vagyok, igaz?

- Nem vagy hülye!

- De, egy hisztis, hülye picsa vagyok!

- Nem! De te kicsim, nem lehet, hogy te terhes vagy?

- Mi?

- Csak feltételezés, akkor szoktak ilyenek lenni a nők, meg ha megvan nekik.

- De nekem nincs meg, sőt… már egy hónapot késik. – kapott észbe.

- Ezt mondom. – mosolyogtam.

- Megtudsz nekem bocsájtani?

- Sosem haragudtam rád! – húztam magamhoz.

- Imádlak! – bújt hozzám.

- Én is kicsim! – simogattam. – Elmenjünk az orvoshoz?

- Igen! – bólogatott.

- Rendben! És ha kell veszek ki szabit, hogy kicsit kettesbe legyünk!

- Nem kell! Így is sokat lustálkodtál. – kuncogott.

- Igen? Így állunk? – kuncogtam és megcsikiztem.

- Igen, így állunk! – szaladt be a szobába és én utána szaladtam.

- Te kis…

- Kis? Kis mi? – kuncogott mikor elfektettem az ágyon.

- Kis boszi. – pusziltam meg a száját.

- Boszi? Olyan csúnya lennék? – kuncogott és visszapuszilt.

- Nem, csak tudsz varázsolni.

- Mit?

- Pl kitud varázsolni a boxeremből a varázspálcámat. – kuncogtam.

- Te perverz állat! – nevetett és megütötte a homlokom.

- Tudom. – kuncogtam.

- Na menjünk dokihoz, kíváncsi vagyok! – puszilta meg az arcomat.

- Rendben, menjünk! – másztam le róla majd felöltöztünk, és el is mentünk a nőgyógyászához.

- Gratulálok! – mondta ki a doktor mikor meglátta az ultrahang képen a babát.

- Babát várok? – nézett rá ____.

- Igen! Egy szép és egészséges baba növekszik a hasába! – mosolygott biztatóan.

- Hány hetes?

- Kb 1 hónapos lehet.

- És miért nem vettük észre a tüneteit? – kérdeztem.

- Hát ez minden nőnél változó, valakinél nem olyan intenzívek a tünetek, valakinek nagyon, és van akinek egyáltalán nincs tünet.

- Értem, hát köszönjük doktor úr! – mosolyogtam.

- Nincs mit. Majd a rutin vizsgálatokra minden hónapban kell jönni és mindig megfogjuk vizsgálni a babát!

- Rendben. – mosolygott ____.

- Viszontlátásra. – mentünk ki, ott egymásra néztünk és vigyorogva ugrott a nyakamba, én pedig felkaptam.

- Apa leszel! – vigyorgott.

- Apa leszek! – vigyorogtam. – Imádlak! – csókoltam meg.

- Én is téged! – viszonozta a csókomat, majd kitántorogtunk a kocsihoz és hazamentünk.

Szerencsére sikerült kordába tartanunk ____ sok hisztijét és szépen növekedett a baba a hasába. Nagyon boldog voltam, ennél talán sosem voltam még boldogabb. Végül minden helyre jött és megint minden a régi lett! 

DOCTOR, OR MORE?

"Ez a történet egy lányról szól aki egészségügyi gondjaival küzd. Vajon háziorvosa kitudja deríteni a titokzatos betegséget? És mi van ha a lány beleszeret a doktorba? Vajon csak színleli a különös tüneteket a lány, hogy a doktor közelébe férkőzhessen? Vagy mi van, ha a doktor szeret a lányba?"

JB pov.

A nevem Jaebum, egyszerű háziorvos vagyok, vagyis azt hiszem. Mindig fontos a betegeim egészsége és, épp ezért, néha lehet túl személyes vagyok velük. De általában nem szokott ebből baj lenni. Ám még én sem gondoltam, hogy egy ilyen esettel fogok szemben állni.

- Jó napot! – köszöntem az egyik páciensemnek aki mostanság sokat betegeskedik, de egyszerűen nem tudom mi lehet a baja.

- Jó napot! – hajolt meg.

- Megjöttek a labor eredmények…

- Igen? És? Mutatnak valamit?

- Nem! Maga olyan egészséges, mint a makk. – nyújtottam át neki a lapot.

- De hát… nem színlelek!

- Én elhiszem, de talán ezzel már komolyabb orvoshoz kéne fordulni.

- Nem! Én csak magában bízom meg! Nem szeretném ha más is megvizsgálna.

- De én már nem tudok mit tenni!

- Biztos van valami megoldás! – kezdett könnyezni.

- Jaj ne sírjon! – estem kétségbe könnyei láttán. – Majd még kitalálok valamit! – tettem kezemet a vállára.

- Igazán? – nézett fel rám reménykedve.

- Igen! – mosolyogtam rá biztatóan.

- Maga a legjobb orvos! Adhatok egy puszit?

- Igen. – bólintottam kicsit meglepődve. Majd megpuszilt és letörölte a könnyeit.

- Akkor, mikor jöjjek vissza?

- Egyenlőre szedje a gyógyszert amit felírtam. Aztán a jövő héten ugyanekkor jöjjön vissza!

- Rendben! – bólintott. – Köszönöm és viszlát! – hajolt meg és kiment.

Ez pár hónapja kezdődött, ____ kiskora óta hozzám jár, és kiskorában is gyenge volt az immunrendszere, de lehetett gyógyszerrel és vitaminokkal rendszerezni a sok betegségét. Ám most feltűnt neki egy egész különös betegség. Először egyszerű megfázásra gyanakodva jött be hozzám, fájt a torka. Én is egyből megfázásra gondoltam és felírtam neki a megfelelő gyógyszereket, de nem segített, sőt még rosszabbul lett. Kicsit kétségbeestem és jobban kivizsgáltam, de nem találtam semmi olyan hűh de nagy bajt. Olyan volt, mint aki tényleg nagyon csúnyán megfázott. Ez húzódott hónapokig, mindig más gyógyszerekkel adagoltam, de semmi sem használt, így hát a múlt héten elküldtem laborba, hogy hátha a vérkép mutat valamit, de azon sem volt semmi. Mintha most lenne a legegészségesebb, de mégsem. Furcsa tüneteket produkált és én ragaszkodtam, és ragaszkodni is fogok ahhoz, hogy menjen el másik, jobban képzett dokihoz. Nem szeretném, ha miattam lenne valami baja, sosem fogadnám el, és nem bocsájtanám meg magamnak. A betegeimért én felelek! Még haza fele is ezen morfondíroztam és elhatároztam, hogy holnap munka után beugrok az édesanyjához és beszélek vele, hogy mégis mit kéne tenni, talán ő rátudja beszélni ____-t, hogy menjen el képzettebb doktorhoz. Mivel se családom, se kutyám, na meg macskám sincs, ezért egy kihűlt, rideg házba mentem minden nap haza. Feltekertem a konvektorokat és beleültem egy jó meleg vízbe, de itthon sem tudtam másra gondolni, csak a betegekre. Senki sem volt aki elterelje a figyelmemet a munkáról. Lassan lefürödtem és miután ettem pár falatot el is aludtam. Kimerítő napom volt, ám a következő nap sem volt jobb. Sokan voltak, főleg kicsik, imádom a gyerekeket, de azt nem szeretem mikor sírnak. Ezért rengeteg energiámat elvette az, hogy megnevettessem őket. Munka után pedig elindultam ____ édesanyjához.

- Oh doktor úr, jöjjön be! – nyitott ajtót nekem a kedves hölgy, majd elállt az útból.

- Köszönöm. – hajoltam meg és bementem.

- Üljön csak le, kér valamit? – mutatott a kanapéra.

- Nem, köszönöm! Nem sokáig maradnék, nem akarok zavarni csak a lánya betegségéről szeretnék magával beszélni. – ültem le a kanapéra.

- Igen?! Hallgatom.

- Az a helyzet, hogy én ehhez már kevés vagyok, mindent megtettem amit lehetett. Laborba is elküldtem, de ez az utolsó lépés amit én tudtam tenni. A lányának is mondtam, hogy talán el kéne mennie egy képzettebb orvoshoz, hátha ő tudna segíteni, és nekem vannak is barátaim a kórházban, de az ön lánya nem nagyon akart ebbe belemenni.

- Igen, nagyon ragaszkodik magához.

- Tudom, és ha tudnék segíteni, megtenném, de nekem kimerült a készletem!

- Persze, megértem. Majd beszélek vele!

- Azt megköszönném!

- Hát, ha maga azt mondja, hogy már csak ott tudnak segíteni, akkor mindent megteszek.

- Akár elhívhatom a barátomat ide, hogy beszéljen a lányával, ha az megnyugtatná és lehet benne is annyira megbízna, mint bennem.

- Ez egy remek ötlet, ha nem lenne baj a barátjának, mi szívesen fogadjuk önöket!

- Köszönjük, akkor majd később felhívom a barátomat és konzultálok vele, hogy neki mikor, milyen időpontban lenne jó.

- Rendben!

- És akkor majd egyeztetek önnel!

- Igen, így jó lesz!

- Mindenesetre ____ addig pihenjen és szedje a tablettákat amiket felírtam neki, az az utolsó reményem, de nem fűzök hozzá sok sikert.

- Szedi, szorgosan szedi és pihen! Szerintem most is a szobájába alszik.

- Helyes, hát én pedig köszönöm a vendéglátást és, hogy szánt rám időt. Csak ennyit akartam. – álltam fel.

- Oh ugyan, nem volt ez vendéglátás, és mi köszönjük, hogy ennyire a szívén viseli a doktor úr a lányunk sorsát és egészségét.

- Ez a dolgom, doktor vagyok! – mosolyogtam kicsit. – Akkor majd egyeztetek a barátommal és utána magával. Még ugyanaz a száma?

- Persze! – bólintott.

- Rendben, köszönöm! Viszlát! – elköszöntem majd egyenest haza vettem az irányt. Úgy döntöttem, hogy holnap felhívom a barátomat és megbeszélem vele ezt az egészet.

Aztán így is lett, másnap felhívtam a doktor barátomat.

- Szia! Na mi az? – vette fel a telefont.

- Szia! Segítség kéne.

- Miféle segítség? Már megint rosszba csöppentél ahogy kisebb korunkba? – kuncogott.

- Neeem, most orvosi segítség kéne. – nevettem.

- Rosszul vagy? Bajod van?

- Nem, nem nekem! Az egyik páciensemnek valami ismeretlen betegsége van amit én nem tudok megállapítani, de nagyon ragaszkodik hozzám, ezért azt találtam ki, hogy eljöhetnél hozzájuk enni egyet. Közben beférkőzhetnél a bizalmába.

- Oh értem, hát mindent megteszek ami tőlem telik!

- Köszönöm! És mikor érnél rá?

- Hm. . mondjuk 3 nap múlva?

- Remek, megbeszélem ____ édesanyjával is!

- Rendben!

- Köszönöm!

- Ugyan haver, semmiség! Bejön a kiscsaj?

- Neeem! Most ez, hogy jött? És nem is kiscsaj!

- Oh, hát akkor lehet megnézem magamnak. – kuncogtam.

- Bolond vagy! – nevettem. Mindig is ilyen volt, tipikus csajozó gép aki még a munkájába is megtalálja a kiskaput és még ott is szédíti a lányokat.

- Jól van na, szeretem a szép lányokat!

- Lehet nem neked kellett volna szólnom.

- Deee, én vagyok a megfelelő!

- Rendben, akkor majd hívlak még, hogy pontosan mikor és hol találkozzunk!

- Rendben! Minden jót, szia!

- Neked is, szia! – tettem le majd felhívtam ____ édesanyját és vele is lebeszéltem a dolgokat.

To be continued -

NEW GIRL ~ +12

FONTOS: EZ A TÖRTÉNET TARTALMAZHAT TRÁGÁR KIFEJEZÉSEKET IS, ESETLEG ERŐSZAKOT!

Egy lány történetét mesélem el aki rossz társaságba keveredve a legrosszabb dolgokat tapasztalta meg.

____pov.

Az én történetem, úgy gondolom nem mindennapi. Egy pénzes családból származom, de sosem szerettek igazán a szüleim, igaz hogy pénzügyileg mindent megadtak, de nekem ennél több kellett. Sosem értették meg hiába küszködtem az igazamért. Aztán utcára kerültem, elhagyatva és sérültnek éreztem magam. Nem voltam talpraesett egy kicsit sem, anyáék mindig alám tettek mindent, amit más körülmények közt meg is köszöntem volna nekik, de most ez pont ellenem játszott. Az utcán kóborolva meghallottam valami zenét, a fülem után mentem és az elvezetett egészen egy kis romlott sikátori épületig. Remegő lábbal tértem be oda, remélve, hogy befogadnak. De elmesélem ezt részletesebben is!

- Hova mész ma ____? – kérdezte tőlem barátnőm.

- Sehova, hazamegyek és tanulok. – mondtam unottan.

- De hát… ma, ez a mai nap egy különleges nap!

- Miért?

- Te nem is tudod?

- Nem, mit?

- Butus, ma van a szeretet világnapja! – kuncogott. – Én például a családommal megyek mozizni. Te miért nem mész anyukádékkal valahova?

- Anyumékkal? – kuncogtam fel. – Ez jó vicc. Ismered őket, nem?

- Akkor miért nem jössz el velünk?

- Áh nem, nem akarok zavarni ott!

- De hisz, nem zavarsz!

- Akkor sem! Tanulnom kell! – ráztam a fejem. – Majd holnap találkozunk! – köszöntem el tőle és hazasiettem.

Otthon csak a szokásos volt, apa netezett és az ügyeit intézte, anya épp a konyhába tevékenykedett és veszekedett apuval a laptopon.

- Nem értelek anya…

- Hm? – nézett rám.

- Miért nem veszel magadnak egy laptopot?

- Mert azt is magamnak vettem, de apád úgy gondolta, hogy az őt illeti!

- Unom már…

- Mit?

- Hogy folyton ezen megy a vita, holott semmi pénzért kiperkálnátok 10 laptopot is! – ráztam a fejem.

- Kislányom!

- De ez így van! Velem meg nem is foglalkoztok!

- Már megint kezded? Megmondtam ezerszer, ha kell valami akkor szólj! Megveszem neked!

- Igen? És ha azt mondom, hogy szeretetet akarok? Azt hogyan veszed meg?

- Hát azt nem tudom megvenni.

- De megadni se tudod! – akadtam ki.

- Kislányom!

- Nincs kislányom, elegem volt! – mentem oda határozott léptekkel apuhoz és kivettem a kezéből a telefont majd kinyomtam.

- ____! Tudod te mit csináltál? Az év legnagyobb bevételű projektjét raktad most le! – ordított velem apu. Sosem ordított, de ez csak engem még jobban felhergelt.

- Nem érdekel! Apa, elegem van! Folyton csak az üzlet, a pénz, veszekedés és közben ebben a házban egy csepp szeretet sincs! – ordítottam.

- Hát mi van veled? Mindened megvan! Mit akarsz még?

- Én is ezt kérdeztem tőle. – állt apa mellé anya.

- Szeretet! Tudjátok, az hogy hazajövök és megöleltek. És fogadjunk, hogy nem tudjátok milyen ünnep van ma!

- Hát kislányom az ünnepeket mi nem nagyon tartjuk! – mondta apa.

- Ez az! Egy normális karácsonyom nem volt évek óta!

- Hát, mert karácsonykor szoktak a legnagyobb üzletek beindulni.

- Persze, az üzlet így, az üzlet úgy… én is egy üzlet voltam?

- Na ebből most már elég! – akadt ki anya.

- Mi az? Miből elég? Nem bírjátok elviselni az igazságot!

 Majd ez a vita addig fajult még anyu annyira ki nem akadt, hogy becsomagolt nekem és az utcára rakott.

- 18 elmúltál, boldogulj egyedül a szereteteddel! Hálátlan! – csapta rám az ajtót.

Zokogva indultam el az utcákon. Egyedül voltam és féltem, minden neszre felfigyeltem, nem éreztem magam biztonságban. Aztán meghallottam azt a zenét, nem gondolkoztam csak követtem a zajt, emberek közelébe akartam lenni, talán ott biztonságba leszek! Mikor megérkeztem elámulva láttam, hogy a zajforrás egy sötét sikátori házból jött. Féltem, de beléptem. Hirtelen minden szem rám szegeződött, és abban a pillanatban kiakartam futni, de akkor már késő volt.

- Nocsak-nocsak! – járt körbe egy egész helyes srác.

- Honnan tévedtél erre csibém? – kezdett fogdosni egy másik.

- Ne fogdoss! – motyogtam.

- Oh… harcias. – kuncogott.

- Hagyjátok már! – jelent meg egy srác. Szőke haja volt és nagyon jól nézett ki. – Ne félj, nem ilyenek csak ha újat látnak! – lökte el tőlem a két másik srácot. – Na meséld el nekem a nevedet, és mi ez a bőrönd? Kiraktak otthonról? – faggatott és én valamiért megnyugvást találtam hangjába és készségesen válaszoltam kérdéseire.

- A nevem ____, és igen, kiraktak otthonról. – motyogtam.

- Érdekes és ritka neved van! Nem akarsz velünk maradni?

- Nem tudom…

- Na, ne butáskodj! Mi leszünk az új családod! Igaz srácok? – kérdezte a helységben levőket akik mind a poharukat emelték rám.  – Na gyere, igyunk valamit, attól jobb lesz! Pakoljatok ki neki a szobámba! – utasított pár srácot akik elvették a bőröndömet és elvitték.

- Nem gondolom, hogy a pia bármit is megold.

- Ne butáskodj, csak lazulj! – ültetett le és masszírozni kezdett. – Két whiskyt! – intett egy csajnak aki fintorogva adta nekem oda az italt.

- Ugye tudod, hogy nekem ígérted ezt az estét? – húzódott közel hozzá.

- Ne legyél paraszt! Nem látod, hogy vendégünk van? Menj a francba! – lökte el.

- Szóval ő máris fontosabb, mint én?

- Ki beszélt ilyenről? Te már beteg vagy, ajánlok egy orvost a fejednek!

- Még én vagyok a hülye?

- Na jó… én ezt nem akarom! – álltam fel. – Bocsánat a zavarásért! – akartam kimenni.

- Nem! Nem mész sehova! Látod mit csináltál? – rántott vissza a srác. – Húzz innen a faszomba és gondold át a dolgokat! – ordított a lánnyal aki elszaladt. – Faszrágó kurva. – motyogott egész halkan, de hallottam.

- Bocsánat, én nem akartam zavarni.

- Zavarni? Ne butáskodj! – mosolygott és vissza ültetett.

- Az előbb… ő, a barátnőd volt? – kérdeztem meg félénken.

- Nem! Csak egy kurva aki rám van akaszkodva. Párszor megdugtam és nem tud velem betelni. – kortyolt bele az italába.

- Oh…

- De nyugi, sosem bántanék lányt, csak most már nagyon felbaszott idegileg. Amúgy, olyan bunkó vagyok, én meg sem mondtam a nevem. Taeminnek hívnak! – mutatkozott be.

- Érdekes neved van neked is.

- Igen, sokan mondják, hogy olyan, mintha egy idol neve lenne. – kuncogott.

- Hát, valami olyasmi. – mosolyogtam kicsit. Kezdtem feloldódni.

- Na, igyunk! Arra, hogy betértél ide, és hogy itt sosem leszel egyedül! – emelte a poharát.

- Rendben! – mosolyogtam és koccintottunk majd inni kezdtünk.

Az ötödik pohár után már nem is számoltam, és azt sem figyeltem mit iszunk, csak jól esett. Már a második pohárnál éreztem az alkohol mámorító hatását amint átjárja a testemet, de a sokadik pohár után már teljesen kiütött.

- Taemiiin, gyere táncolni! – kuncogva rángattam fel Taemint.

- Jó! – kuncogott ő is majd táncolni kezdtünk. Nem is ritmusra mozogtunk, de mi élveztük. Majd közelebb húzott magához és a levegő szikrázni kezdett köztünk.

Pólója alá nyúltam és simogattam hátát, ő addig nyakamba hajolt és csókolgatta azt. Pólójából kivéve a kezemet egyből hajához vezettem és belemarkoltam. Sziszegő hangot adott ki az érzésre és fenekembe markolt. Egy halkabb nyögés hagyta el számat. Kívántam, lehet csak az alkohol miatt, de kívántam őt és megakartam kapni. Majd egyszer csak felkapott és bevitt a szobájába, ott ledobott az ágyra és levette magáról a pólóját. Amint földet ért a pólója ő már mászott is rám és hevesen megcsókolt. Vigyorogva viszonoztam csókját és kioperáltam magamat a felsőmből. Taemin azonnal melltartómnak támadt és lefejtette rólam, majd melleimmel játszott. Kihasználtam, hogy dús haja van és folyamatosan abba kapaszkodtam, közben pár apró nyögés is elhagyta számat mikor mellbimbómat kezdte nyalogatni és szopni. Majd egyszer csak megkönnyebbült érzés kapott el, leszakította rólam szoknyámat. Mosolyogva követtem példáját és lehúztam róla nadrágját. Majd hirtelen elkapott az álmosság és beájultam. Reggel mikor felkeltem iszonyatosan fájt a fejem és ijedten néztem magam mellé ahol Taemin feküdt egy boxerbe, rajtam sem volt csak egy bugyi. Semmire sem emlékeztem.

- Taemin. – keltegettem miközben magamhoz öleltem a takarót.

- Hm? – motyogott.

- Mi történt?

- Mire gondolsz? – nézett fel.

- Nincs rajtam ruha, vagyis csak egy bugyi. – motyogtam.

- Ja, hogy arra… semmi olyan nem történt! Csak kicsit beindultunk, de te beájultál mielőtt történt volna valami. És féltem, hogy felkelsz ha felakarok rád adni egy pólót, ezért inkább betakartalak és veled aludtam.

- Értem. – feküdtem vissza kicsit nyugodtabb voltam.

- Ne félj! – fordult felém és átölelt hátulról majd megpuszilta a vállamat.

- Itt a kávéd szívem. – jött be kopogás nélkül a tegnapi csaj.

- És hol van ____ kávéja? – kérdezett vissza Taemin miközben magához húzott.

- Hát neki minek csinálnék? – nézett lenézően rám.

- Mert én azt mondtam?! Na húzz innen és csináld meg ____-nak/-nek a kávét! – csak fintorogva elment a csaj.

- De nem kellett volna…  - motyogtam.

- De kellett volna, hát nehogy azt higgye, hogy ő itt a valaki. Büdös kis kurva.

- Ennyire nem szereted?

- Ennél jobban utálom, csak visszafogom magam.

- De akkor, miért koslat még mindig utánad?

- Mert hiába magyarázok neki, értelmi fogyatékos!

- Biztosan megértené, ha szépen mondanád neki.

- De édes vagy. – kuncogott rajtam kicsit és maga felé fordított.

- Most miért?

- Mert itt a szép szavak senkinek sem használnak, ezt jegyezd meg. – puszilta meg a számat majd megcsókoltuk egymást.

- Itt a kávé a kis kurvádnak. – jött be megint a csaj a csók közben.

- Tedd le! – motyogott Taemin.

- Oh nem, majd elveszem! – ültem fel és magam elé szorítottam a takarót majd elakartam venni a kávémat, de „véletlen” rám borult az egész.

- Normális vagy? – ordított Taemin.

- Véletlen volt! – mondta a csaj majd ejtett egy vigyort.

- Persze, véletlen. Én meg véletlen kiteszlek innen! – fogta meg a kezét erőszakosan és kirángatta a szobából. Én csak sóhajtva vettem fel a melltartómat, hogy legyen rajtam valami majd a fürdőbe, vagy valami olyasmi helyiségbe sétáltam és lemostam magamról a kávét. – Bocsi a viselkedése miatt. – jött utánam Taemin.

- Ugyan… tudtam, hogy nem bír, de ezzel csak magát járatja le.

- Hát igazad van. – mosolygott. – Gyere vissza! – simogatta fenekemet.

- Taemin, tudod, hogy nem járunk? És nem leszek a kurvád sem! – fordultam felé.

- És? Nem szórakozhat két felnőtt ember együtt?

- Tegnap este csak a piától voltam olyan, nem szeretnék minden nap mással összefeküdni.

- Ki engedné, hogy más hozzád érjen?

- Akkor sem! Bocsi, de… szerintem én inkább itt sem maradok. – viharoztam vissza a szobába.

- És hova mennél? – dőlt neki az ajtófélfának Taemin.

- Nem tudom. – törtem össze megint lelkileg, és ráhuppantam az ágyra, majd ezzel egy időbe könnyezni kezdtem. Igaza van, sehova se tudnék menni. Mégis, nekem iskolába kéne mennem.

- Akkor meg? – ült le mellém. – Nyugi, maradj csak itt! Nem kényszerítelek semmire sem! Pihenj és ha van kedved akkor majd csatlakozz hozzánk! – vett fel egy pólót majd az ajtó felé vette az irányt.

- Rendben. – bólintottam majd ő ki is ment.

Hosszasan elgondolkoztam, vajon tényleg itt kéne maradnom velük és azt az életformát folytatni amit ők? Hisz nekik semmi dolguk nincs, csak henyélnek egész nap és jól érzik magukat. Ám nem fejeztem be a tanulmányaimat és ha egyszer kikerülök innen? Mit kezdek az életemmel? Az érettségim meg van, de felsőbb képzésem nincsen. Kétségbeesetten borultam el az ágyon és ezen törtem a fejemet. Taemin aranyos, de talán csak ő van itt aki ilyen, és ha ő megun? Akkor senkim sem lesz itt, no meg a kurva is. Idegesít és amilyen szemekkel nézett rám, simán kinézem belőle, hogy ártani is képes volna nekem. Kicsit aggasztott ez a hely, mégis kötött valami ide. És jó nekem, hogy ezt csinálom? Mi van ha nem álltam volna le akkor és nem ájulok be a piától? Akkor máris az első számú kurva lettem volna aki már első nap lefekszik a legelső fiúval aki szembe jön vele. Nem tudtam mitévő legyek és, hogy mit válasszak, haza már nem mehettem volna, és nem is akartam! De utcára sem mehetek, itt… még ez a legjobb megoldás, mégis… valami rosszat érzek. Keserves nyüszögés közepette hullt le egy-két könnycseppem, de azok sem mondták meg melyik a helyes út. Egyáltalán… van még itt helyes út? 

To be continued -