DOCTOR, OR MORE? ~ 2

"Vajon ebben a részben kiderül a lány érzése? Tényleg csak szimulált, vagy egy rejtélyes betegségben szenved? Tudnak rajta segíteni? És, ha szerelmes, vajon mi a gyógymód erre? Jaebum összetudja szedni magában a gondolatait?"

FONTOS: EBBEN A RÉSZBEN LEHETNEK TRÁGÁR KIFEJEZÉSEK! 

JB pov.

Lassan eljött az ebéd napja, előtte még összejöttem haverommal megbeszélni a dolgokat. Elmondtam neki, hogy milyen tüneteket produkál ____, és hogy hogyan viselkedjen a családdal. Igaz, csak anyukája van____-nak/-nek, de őt nagyon kell becsülni. Tényleg egy aranyos asszony és mindent megtesz a lányáért.

- Jól van haver, majd megnézem én magamnak! – kuncogott és megint kitért a hülye témájára.

- De ne azért gyere, hogy csajozz!

- Jaebum, nyugi van! Okos leszek! – ígérte meg.

Majd másnap munka után, ahogy illik, vittünk egy kis virágot a hölgyeknek az ebédért cserébe.

- Oh, de szép virágok. – szagolt bele a csokorba ____.

- Mint te. – mosolygott Mark. ____ csak pirulva ment és vázába tette a virágot.

- Gyertek csak, üljetek le! – szólt a kedves asszony, mi pedig leültünk az asztalhoz. – Remélem ízleni fog az étel. – sürgött-forgott.

- Biztosan. – mosolyogtam.

- Addig beszélgessetek a lányommal, még előkészítek mindent! – ment a konyhába.

- Hány éves vagy? – tért a lényegre Mark.

- 19, miért? – jött zavarba ____.

- Csak kérdeztem, sokkal finomabb arcvonásaid vannak, mint bárki másnak!

- Oh, ilyet még sosem mondott nekem senki sem. – pirult el teljesen.

- Pedig ez elég szembetűnő.

Az ebéd során folyamatosan flörtölgetett vele Mark, és ____ se fogta már vissza magát a végére. Végül is vacsorába nyúlt a „buli”. Én próbáltam többször is jelezni Marknak, hogy ne nyomuljon ennyire, de mint aki meg sem hallotta amit mondtam.

- Akkor majd holnap várlak szeretettel. – mosolygott rá Mark mikor indultunk.

- Ott leszek! – bólogatott mosolyogva ____.

- Köszönjük a vendéglátást! – csókoltam meg anyukája kezét. – Nagyon finom volt minden!

- Oh fiam, ez csak természetes! – mosolygott.

- De mi most megyünk is! – toltam ki Markot. – Viszlát! – vezettem az autóig. Ott beszálltunk. – Mi volt ez? – kértem számon miközben elindítottam az autót.

- Micsoda? – értetlenkedett Mark.

- Úgy flörtöltél vele mintha nem gyógyítani akarnád, hanem megbaszni! – kanyarodtam ki majd elindultam Mark háza felé.

- Haver, én nem is értem, hogy te eddig miért nem szedted fel.

- Mark, te mostantól az orvosa vagy! Ez felelőséggel jár!

- Ja, tudom… majd meggyógyítom. – harapott szájába és láttam rajta, hogy teljesen be van indulva.

- Na jó, szállj ki! – álltam meg az út szélén.

- Most mi van? Én is férfiból vagyok!

- Húzz innen, és soha többet nem akarlak látni! – lökdöstem ki a kocsimból majd elhajtottam.

Zavart, hogy Mark csak kiakarja használni _____-t. Vagy, ha nem is kihasználni, de zavart, hogy ennyire nyomult rá. Még magam sem tudom miért, de olyan mintha féltékeny lennék. Bár ez badarság! Miért lennék féltékeny? ____ csak a páciensem és semmi több! Vagy mégis? Zavarodott elmével tértem aznap nyugovóra. Nem tudtam mi tévő legyek, ____ elfog menni Markhoz és ahogy ismerem, még aznap megfekteti. ____ kis naív lányka, egyszerűen belehet hálózni. Kínlódások közepette keltem fel másnap reggel, csak azon járt az agyam, hogy ma történik köztük valami, és hogy engem ez mennyire bánt. Nem akartam, de nem tudtam megakadályozni. Kedvetlenebb voltam, mint valaha bármikor is, és ezt az asszisztensem is megjegyezte.

- Az a baj, hogy nem tudott segíteni azon a lányon? – kérdezte tőlem még munka kezdés előtt.

- Mondhatjuk, én minden tőlem telhetőt megtettem! – sóhajtottam.

- Tudom, és majd a maga barátja segít rajta!

- Igen. – bólogattam. Próbáltam leplezni a dühömet és a féltékenységemet. – Kezdjük el a napot! – kortyoltam a kávémba és előkészítettem mindent.

Ma nem voltak annyira sokan, ami most pont nem jött kapóra. Túl sok időm volt gondolkozni, és felemésztett a gondolat, hogy… talán most történik valami. Előbb haza is értem, nem tudtam semmit sem kezdeni magammal, csak vergődtem és gondolkoztam.  A folyamatos, monoton mondatok amik az agyamba keringtek, lassan álomba nyomtak. Ez hetekig így ment, _____-ról/-ről egy szót sem hallottam és Markot sem kerestem túlzottan. Aztán egyik nap Mark kopogtatott nálam, épp szabadságon voltam.

- Mit akarsz? – néztem rá unottan.

- Bemehetek?

- Gyere. – sóhajtva engedtem be.

- ____-ról/-ről akartam veled beszélni.

- Ha azt akarod részletezni, hogy hogyan csináltátok, akkor már most haza mehetsz!

- Neeem! Semmi olyan nem volt! – ennél a mondatnál felkaptam a fejem.

- Akkor?

- Bevallott nekem egy fontos dolgot, amit neked is tudnod kell.

- Még pedig? Hát mond már!

- Szimulált!

- Mi?

- Semmi baja nincs, vagyis egy baja van.

- Jaj Mark, ne húzd az agyam! Mi a baja?

- Szerelmes!

- Kibe?

- Beléd!

- Belém?

- Ne legyél már hülye, igen! Beléd! Azért produkálta ezeket a tüneteket, hogy a közeledben legyen.

- És ezt miért csak most mondod? Mark már hetekkel ezelőtt tudtad!

- Próbáltalak hívni, de te folyamatosan ki voltál kapcsolva!

- De mégis, ezt hogy mondta? Hogyan szedted ki belőle?

- Hát ugye megvizsgáltam és mondtam neki, hogy egészséges,mint a makk. Elkezdtem kérdezgetni, hogy nem fél, vagy ilyenek, és eljutottunk odáig, hogy bevallotta mindezt. Vagyis azt, hogy színlelt, megkérdeztem utána tőle, hogy miért tette ezt, mivel mind a kettőnket nagyon megijesztett ezzel, sőt az anyukáját is. Nem akarta először megmondani, de kihúztam belőle, hogy a te közeledbe akart lenni.

- És nekem mos mit kéne csinálnom? – gondolkodtam el.

- Megkeresni!

- Ja, persze… menjek el hozzá, hogy~ „Hé, hallottam, hogy tetszem neked, én is vonzódom hozzád!”, az anyukája ki is rúgna onnan!

- Miért rúgna ki?

- Hát gondolj bele!

- A korkülönbség sem sok köztetek, jó ember vagy, mi itt akkor a gond?

- Nem tudom, nem akarok elmenni és… így rátörni. Majd ha akar valamit, akkor eljön.

- Végül is sosem lehet tudni.

- Mindegy, elmész kicsit, ha megkérlek? Egyedül akarok lenni! – sóhajtottam.

- Persze, aztán hajrá! – mosolygott és elindult haza.

Belecsobbantam egy forró vízbe és gondolkoztam. Tényleg, el kéne hozzá mennem, de mégsem tartom jó ötletnek. És még mindig nem tudom mit érzek valójában, vonzódom hozzá, de talán csak, mint férfi a nőhöz. Mi van, ha nem lenne belőle semmi komoly? Én nem akarom megbántani! De annak az esélye is ott van, hogy ő nem fog lépni, egyszerűen minden összecsapott a fejem fölött és nem tudtam mitévő legyek. Persze, ilyenkor más már rég repülne hozzá, és megbeszélné vele a dolgokat, de én nem éreztem magam késznek erre. 

To be continued -