THE APPRENTICE

„Ez a történet egy gazdag lányról szól. Vajon egy gazdag lány és inasa közt lehet kapcsolat? Vagy maradnak a régi szokásoknál és mindenki a maga köreiből választ párt?”

____ pov.

Végre betöltöttem a 20.-ik életévemet, ezért apa vett nekem egy házat. Gyönyörű, 3 emeletes és igazán kifejezi azt, hogy én milyen vagyok. A saját ízlésem szerint lett berendezve aminek főleg örültem. Én nem akartam, de apa ragaszkodott az inashoz és egy takarítónőhöz. Mondjuk élvezni fogom, de akkor sincs kedvem kerülgetni azt a két szerencsétlent! Mikor teljesen kész volt a házam be is költöztem.

- Jó napot, az én nevem Minsu. Én leszek a maga takarítónője. – hajolt meg egy csaj.

- Jó napot, az én nevem ____! – bólintottam a fejemmel.

- Jó napot! Az én nevem pedig Jongin, de a haverjaimnak csak Kai vagyok! Én leszek az ön inasa! – hajolt meg egy igen helyes srác, de pofátlan volt.

- Hát azt ne várja, hogy én Kainak szólítsam magát, én nem a barátja leszek, hanem a főnöke!

- Bocsánat! – hajolt meg.

- Pofátlan. – motyogtam. – Inkább hozzon nekem egy teát a dolgozó szobába!

- Igen is! – ment a dolgára mindegyik és én is elindultam a dolgozó szoba felé.

Könyvet írok szóval a napom nagy részét itt töltöm. Utálom, ha megzavarnak írás közben és ezt remélem Minsu és Jongin is megérti majd. El is kezdtem tovább gépelni a könyvemet.

- Itt a tea. – jött be Jongin.

- Milyen?

- Gyümölcsös.

- Helyes. Tegye le az asztalra! – mutattam.

- Ha szabad megkérdeznem, mit ír ilyen szorgosan? – tette le a teát.

- Könyvet.

- Milyen fajtát?

- Krimi.

- Azokat nagyon szeretem!

- Egészségére. – motyogtam miközben írtam.

- Akkor én most mennék, ha nem kér semmi mást!

- Nem kérek, egyenlőre!

- Rendben, engedelmével! – hajolt meg és kiment.

Megráztam a fejemet és írtam tovább. Oké, hogy jóba akar velem lenni, de hogy ennyire haverkodni akar… ez nem jön be. Még sokáig írtam, de megéheztem közben. 

- Jongiiin! – kiabáltam neki.

- Igen? Szólított? – jött be.

- Kérlek rendelj nekem kimchit!

- Igen is! – hajolt meg és kiment.

Írtam tovább és hamarosan visszatért Jongin a gőzölgő tállal kezébe.

- Parancsoljon!

- Köszönöm, tegye le az asztalra!

- Rendben. – tette le. – Parancsol még valamit?

- Nem, köszönöm. Elmehet!

- Engedelmével! – hajolt meg megint és kiment. Azért élvezem én ezt egy kicsit.

Befejeztem kicsit az írást és ihletet merítettem az ínycsiklandó kimchiből. Nagyon ízlett és élvezettel falatozgattam.

- Bocsánat! – jött be Minsu.

- Mi az?

- Szeretnék itt is kitakarítani, már csak ez a szoba van vissza! –hajolt meg.

- De én még dolgozom!

- Igen is! Engedelmével. – hajolt meg és kiment.

Borzasztóak, ezért nem akartam inast se, és takarítónőt sem! Nem hagynak dolgozni. Azóta egy hét eltelt és semmit sem változott a helyzet. Sőt, a dolgozó szobám tiszta mocsok és kosz, rossz így írni.

- Minsu! – mentem idegesen, keresni a takarítónőmet.

- Igen asszonyom? – hajolt meg.

- Mi az a nagy rendetlenség és kosz a dolgozó szobában?  - akadtam ki.

- Hát de… asszonyom, én akárhányszor takarítani akartam ott, ön kizavart, hogy épp dolgozik.

- De éjjel nem dolgozom!

- De asszonyom, én éjjel… ezt nem beszéltem meg az édesapjával.

- Elég nagy baj! Azonnal takarítsd ki! Ha nem lesz patyolat tiszta minden, akkor vedd úgy, hogy nincs munkahelyed! – viharzottam el onnan.

Nem hiszem el, hogy ennyit nem lehet megtenni, és akkor még neki áll feljebb! Elegem van a sok pornépből!  Inkább elmentem sétálni, hogy új ihletet merítsek a könyvemhez, és hogy levezessem az idegességemet. 

To Be Continued -