"Folytatódik a zűrős történet, no de mi is van a takarítónő és az inas között? Vágy, vagy több? És ha több, akkor kibírja a kapcsolatuk, ha egy harmadik személy közéjük áll?"
Minsu pov.
Mikor ____ rám parancsolt, hogy takarítsam ki a dolgozó
szobát nagyon rosszul esett. Hisz én mindent megtettem, ő nem engedett sosem
takarítani ott. Úgy voltam vele, hogy felmondok és nekem erre nincs szükségem.
Mikor végeztem egy kicsit leültem a konyhába.
- Mi a baj? – jött oda Kai hozzám.
- Semmi, csak ____ engem hibáztat azért, amit ő csinált.
Mert nem engedte, hogy kitakarítsam a dolgozót és ezért kosz lett, piszok és
állott levegő, aztán most hisztizett, hogy miért nem takarítottam ott. Elvárja
tőlem, hogy éjjel is talpon legyek és takarítsak ki!
- Ennek a lánynak valami baj van a fejével… nem hiszem el,
hogy egy ember hogyan lehet ilyen szívtelen. – ült le mellém. – De nyugi!
Minden rendben lesz! – fogta meg a kezemet. Kai már egy ideje furán viselkedik
velem. Nem mondom, hogy nekem nem tetszik, sőt!
- Hát nem hiszem, már úgy vagyok vele, hogy felmondok! Nekem
erre nincs szükségem!
- Dehogy mondasz fel!
- De nincs értelme! – hajtottam le a fejem. – Nincs itt
semmi olyan amiért megérné itt maradni! Max a pénz, mert azért megfizetnek, de
nekem sem mindenem a pénz. És a pénzzel nem tudok mit kezdeni, ha egyszer lelki
és fizikai roncs leszek!
- Ebben igazad van, de mégis van valaki aki ideköt, nem? –
fogta meg államat és felemelte fejemet.
- Kire gondolsz?
- Kis butus. – hajolt közelebb. – Rám! – hintett egy apró
puszit számra. Zavaromban azt sem tudtam mit csináljak és csak ügyetlenül ültem
mellette. – Vagy nem jól mondom? – hajolt kicsit el, hogy a szemembe nézhessen.
- Nem tudom. – takartam vörösödő arcom.
- Ne takard magad! – fogta meg mind két kezemet. – Gyönyörű
vagy! – hajolt megint közel és ezúttal nem csak egy puszit kaptam ajkaimra,
hanem egyenesen falni kezdte azokat.
Lágy csók volt mégis annyi szenvedéllyel amit ez idáig el
sem tudtam képzelni. Nem ellenkeztem és belementem a játékba, viszonoztam
csókját. Lassan áthúzott ölébe és hátamat simogatta, miközben egyik kezével
erősen támasztotta fejemet a sajátjának, hogy még véletlen se tudjam
megszakítani a csókunkat. Ezt a romantikus pillanatot egy ajtócsapódás zavarta
meg. Gyorsan kiugrottam öléből és kávét kezdtem főzni, mintha mi sem történt
volna.
- Jó napot! – jött be ____. – Kész a szoba Minsu? – nézett
rám.
- Igen! – hajoltam meg alázatosan. – Ahogy ön kérte, csillog
minden!
- Kíváncsi vagyok! – ment fel megnézni.
- Ez csodás volt! – jött mögém Kai és átölelt hátulról.
- Kai, fejezd be! – suttogtam.
- Miért? – csókolgatta nyakamat.
- Mert ezt ne itt beszéljük meg, rendben?
- Rendben, de ha ____-tól/-től félsz, nincs miért! Majd én
megvédelek!
- Isten ments, hogy te hőst játssz itt nekem! Mind a
kettőnknek kell a pénz, nem kockáztathatjuk ezt az állást!
- Mert szerinted miért zavarná az, hogy mi szeretjük
egymást?
- Úgy is kitalálna valamit, hogy kirúgasson minket!
- De miért?
- Mert szerintem tetszel neki! – erre a mondatomra
felnevetett.
- Olyan aranyos vagy. – fordított maga felé és végig
simított arcomon. - ____ -nak/-nek nem tetszem, ő utál engem! Ki nem állhat!
- Az nem jelent semmit! – fordultam vissza és vártam a
kávéra.
- Butus vagy Minsu! – mosolygott.
- Majd meglátod!
- Mi ez a traccs parti? Nincs jobb dolgotok? – jött megint
____.
- Hát nekem addig nincs dolgom míg ön nem mond semmit! –
mondta Kai.
- Hát akkor azt mondom, hogy vágd le a füvet! Kezd nagy
lenni!
- Igenis! – hajolt meg és ment a dolgára.
- Minsu, kérek én is egy csésze kávét és szeretnék veled
beszélni! – ment a nappaliba.
- Igenis! – motyogtam, de egyre csak Kai csókja járt az
eszembe. Annyira élveztem. Mikor kész volt a kávé töltöttem magamnak és ____-nak/-nek
is. – Itt van a kávéja asszonyom! – tettem le a kanapé melletti kis asztalkára
a tálcát.
- Köszönöm! Helyezd magad kényelembe!
- Köszönöm! – ültem le. – Miről óhajt velem beszélgetni?
- Szeretnék érdeklődni az ön és Jongin közti kapcsolatról.
- Na de asszonyom! Köztünk semmilyen kapcsolat nincs! Csak
barátok vagyunk, semmi több!
- Biztos? – kortyolt a kávéjába.
- Ezer százalék!
- Helyes! Nem tűröm el, ha vannak vetélytársaim!
- Ezt… bocsánat, de ezt hogyan érti?
- Menj a dolgodra!
- De…
- Ne feleselj! Menj már!
- Igenis! – hajoltam meg és kávéval a kezembe indultam meg
az egyik szobába.
Tudtam! Tetszik neki Kai! Nekem pedig semmi esélyem sincs
egy ilyen szép nővel szemben! Úgyis elnyeri Kai tetszését, mégis kell a pénz.
De elterveztem, ezentúl rideg leszek Kaihoz! Nem fogok megtörni! Másnap ____
még nem kelt fel, én pedig a konyhába takarítottam le a tűzhelyet.
- Minsu! Édesem! – ölelt át hátulról két erős férfi kéz.
- Nem vagyok az édesed! – motyogtam.
- Mi ütött beléd? – engedett el.
- Semmi! A kérdés, hogy tegnap mi ütött belém, nem voltam
beszámítható.
- Dehogynem! Nagyon is beszámítható voltál, én tudom! –
fordított maga felé. – Az a boszorkány mondott valamit, igaz?
- Nem! Kérlek Kai, engedj el, hagy csináljam a dolgomat!
- Nem foglak elengedni, addig ameddig el nem mondod!
És ez a huza-vona még hetekig tartott. Nem akartam semmit
sem elmondani Kainak.
- Nem tetszel, értsd már meg! – akadtam ki már egyszer.
- Micsoda?
- Ezt pofázom hetek óta! Nem érdekelsz!
- De hát Minsu… a csók!
- Az csak egy csók volt! – komolyan nem láttam esélyét a
kapcsolatunknak és ez nagyon megölte a bennem lévő érzelmeket Kai iránt. Nem is
hazudtam neki mikor azt mondtam, hogy nem érdekel.
- Csak egy csók? Neked az csak egy csók volt?
- Igen! Ne értetlenkedj már!
- Hát jó… ha te így akarod, biztos találsz nálam jobbat! Meg
én is nálad! – viharzott el.
- Már meg is találtad! – motyogtam magamban.
To be continued-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése