Kai pov.
Mikor Minsu kikosarazott az nagyon fájt nekem. Nagyon dühös
voltam rá és nem is értettem az egészet. Az összes nő ilyen szívtelen? Miért
nem tud egyik sem szeretni engem? Hasonlóan szép mondatok mentek a fejembe
mikor megláttam ____-t közeledni. Kint ültem az udvaron egy fa alatt.
- Jongin, mit keresel itt? – érdeklődött. Valahogy teljesen
más volt, mondjuk a hetekben egész kedvesen viselkedett velem. Biztos lett
pasija aki helyre tette.
- Semmit, csak pihenek.
- Akkor miért nem bent pihensz? Valami baj történt?
- Maga nem a barátom, hanem a főnököm, és az ilyen dolgokat
nem szoktam a főnökömmel megosztani! – álltam fel és ott hagytam. Kicsit
furcsán éreztem magam, hisz eddig ő volt velem rideg és én próbáltam enyhíteni
a szívén, de most teljesen átfordult ez az egész.
Ez a napom nem ért semmit, de megfogattam magamnak, hogy nem
sajnáltatom magam, és elfelejtem Minsut. Másnap elég korán hívatott ____ a
hálószobába.
- Igen asszonyom, hívatott? – hajoltam meg.
- Igen, kérlek hozz nekem kávét! – takarta magát a
takaróval. Látszatra nem volt rajta semmi. Haja is kócos volt, mégis… igazán
vonzónak találtam.
- Rendben! – mentem kávét főzni. Minsu ahogy csak tudott úgy
került engem el. Nem is volt baj. Mikor lefőtt a kávé bevittem a hálóba. – Itt a kávéja asszonyom!
- Köszönöm Kai, tedd le oda! – mutatott az író asztalra.
Megfagyott bennem a vér. Mi van? Kai? Mi? Mióta hív így? Zavartan és remegő
kézzel tettem le a kávét az asztalra.
- Mást nem óhajt?
- Nem, köszönöm! Elmehet! – mosolygott. Sosem láttam
mosolyogni.
- Engedelmével. – hajoltam meg és kimentem. Nagyon
összezavart és az elkövetkezendő napokban egyre zavaróbb és kompromittálóbb
helyzetekbe hozott.
- Jongiiin! –kiabált megint a hálóból egyik reggel és én
felmentem hozzá.
- Igen? – mentem be és egy igen csinos ruha volt rajta.
Vörös miniruha.
- Kérlek segítsen nekem ruhát választani! Egy megbeszélésre
megyek a könyvkiadóval a könyvemmel kapcsolatban és szeretnék jól kinézni. Ön
mit szól ehhez a ruhához? – forgott benne egyet.
- Szerintem nagyon csinos, de egy megbeszélésre talán kicsit
visszafogottabb kéne.
- Hm… - nézett rám majd kutatni kezdett a szekrényében. –
Ez? – húzott elő egy fekete, csipkés, szintén miniruhát.
- Talán ez, jó lesz!
- Felpróbáljam?
- Igen, kérem!
- Rendben! – azt gondoltam, hogy átmegy egy másik szobába,
vagy csak simán bemegy a gardróbba, de nem ezt tette. Elkezdett előttem
vetkőzni. Tátva maradt a szám és néztem ahogy gyönyörű teste elém tárul. –
Melltartó nem is kell, igaz? – fordult nekem háttal és levette magáról a
melltartót majd felhúzta a másik ruhát.
- E-ez… gyönyörű! – ráztam meg a fejem, hogy észhez térjek.
- És ez alkalmas egy megbeszélésre?
- Szerintem igen! A legjobb amit ön válaszhatott.
- Köszönöm a segítségét! – mosolygott és megigazította
melleinél a ruhát.
Gyönyörű keblei voltak, szinte beszéltek hozzám, hogy: „Érj
hozzám! Kényeztess!”
- Nincs mit! – hajoltam meg.
- Most már elmehet!
- Oh igaz is. – vakartam a fejemet zavartan és kimentem.
Miért csinálja ezt velem? Miért kínoz? Meg fogom tőle
kérdezni, csak még nem tudom, hogy hogyan! Miközben gondolkoztam ő elindult
lefele a lépcsőn.
- Asszonyom! Elhagyta a fülbevalóját! – kiáltottam utána
mikor láttam, hogy a lépcső alján valami fényes hullt a földre.
- Oh, köszönöm, hogy szólt. – hajolt le teljesen egyenes
lábbal és a miniruha felcsúszott fenekén. Így elém tárult ismét csipkés tangája
és formás feneke.
- Nincs mit! – nyeltem nagyot. Legszívesebben megfogtam
volna és visszacipeltem volna a hálóba, majd addig szeretkeztem volna vele
ameddig nem ájulunk el.
- Ja, és elmehetnek haza! Késő lesz mire visszaérek! –
fordult vissza. Biztos valami sráchoz megy utána. Kicsit lelombozott, és lassan
ballagtam haza.
Otthon viszont egyszerűen nem tudtam másra gondolni, csak
rá. A kebleire, a fenekére, és arra, hogy milyen gyönyörű. De nem tehettem
mást, mivel férfiasságomnak is tetszett amit láttam, ezért kezembe vettem a
dolgokat, szó szerint. Elmentem zuhanyozni és egyik kezemet a falnak támasztottam,
rádöntöttem a fejemet, majd másik kezemmel merevedésemhez nyúltam. Először csak
lassan kezdtem húzogatni rajta a bőrt, és közben elképzeltem ahogy ____ simogat
és kényeztet engem. Majd egyre gyorsabban mozgattam kezemet és egyre extrémebb
dolgokat műveltem fejemben ____-val/-vel. Néha számra haraptam és felidéztem
fenekét, ha épp képzeletembe azt akartam markolni. Majd addig kényeztettem
magam ameddig el nem élveztem. Hátracsaptam a fejemet és felnyögtem, ____ arcát
láttam magam előtt még ebben a percben is. Pihegve borítottam vissza fejemet a
kezemre. Lefürödtem és még elalvás előtt is az ő arca lebegett a szemem előtt.
Másnap alig vártam, hogy mehessek dolgozni, ám elég beteg és fura kéréssel állt
elém ____ aznap.
- Hogy mi? – kérdeztem vissza.
- Jaajj maga tényleg ennyire értetlen? Azt szeretném, ha
levenné ezt a nevetséges zakót, meg az inget és csak a csokornyakkendő maradna
fent. Meg persze a nadrág!
- Miért kéri ezt tőlem?
- Mert unatkozok, maga szerint miért? Szeretném, ha olyan
inasom lenne, mint senki másnak! Egy szexi inas! Na hajrá! Vegye le a zakót és
az inget!
- De asszonyom!
- Nem hiszem el! – jött hozzám közelebb és levette rólam a
zakót. Már ez is borzongással töltött el, majd lassan kezdte kigombolni
ingemet. Nem tudom miért, de annyi erotika volt mozdulataiba, hogy már majdnem
csak elélveztem. Mikor az összes gombot kivégezte, szétnyitotta rajtam az inget
és végig simított felső testemen. Kirázott a hideg és legszívesebben magamhoz
öleltem volna egy csókra. De sajnos nem
úgy lett ahogy én akartam, és csak simán levette rólam az inget. – Na így jó! –
nézett végig rajtam.
- Hát ha önnek így jó. Engedelmével! – hajoltam meg és
kimentem a szobából.
Teljesen zavarban voltam és azt sem tudtam mit kéne tennem.
Talán most kéne vele megbeszélni a dolgokat. Vissza is mentem hozzá a szobába.
- Elnézést, de… szeretnék valamit kérdezni. – hajoltam meg.
- Még pedig mit? – nézett rám.
- Öhm… elég kényes téma, és lehet csak én képzelem be
magamnak, de miért hoz mindig kompromittáló helyzetbe?
- Kompromittáló helyzetbe? Ezt, hogy érti?
- Hát… egyik nap is, a ruhás „akció”, kicsit… nem gondolja,
hogy én is férfiből vagyok?
- Mire gondol?
- Arra, hogy… áh mindegy!
- Kérlek, fejtse ki!
- Arra gondoltam, hogy megmutatta magát nekem! Holott
megtehette volna, hogy átmegy másik szobába, vagy hasonlók!
- És, ha direkt csináltam?
- Akkor most nem fog megharagudni, ha ezt csinálom! – húztam
magamhoz és megcsókoltam. Azonnal viszonozta a csókomat, meglepődtem kicsit, de
az önbizalmam az egekbe szökött.
Letéptem róla blúzát és még szenvedélyesebben csókoltam,
mint eddig. Ő hajamba túrt és felsóhajtott mikor blúza már a földön landolt.
Ajkairól letértem nyakára, majd melleit csókolgattam. Közben ő kéjes sóhajokat
közölt velem, teljesen beindított és már egy hete erre várok. Kioldottam
melltartóját és levettem róla, halkan sóhajtozott, én pedig számba vettem
mellét és szívni kezdtem. Felkaptam és ráfektettem az ágyra, mind a ketten
sóhajtoztunk és csókolgattuk egymást. El sem tudom hinni, talán még jobb lesz,
mint ahogy én elképzeltem. Végig csókoltam testét, s mikor ebbe beleuntam
lehúztam róla farmerját, de amint lekerült róla a ruhadarab már vettem is le
róla a bugyiját. Szétfeszítettem lábait és közéjük hajoltam, közben combja
belső részét csókolgattam és lassan haladtam nemiszerve felé. Ő továbbra is
sóhajokkal ajándékozott meg. Mikor elértem csiklójához, nyalni kezdtem.
Igyekeztem minél ügyesebben mozgatni nyelvemet, örömöt akartam neki szerezni,
és azt akartam, hogy teljesen bevaduljon tőlem. El is értem amit szerettem
volna, miközben nyaltam ő hajamat tépte és nyögdécselt. Lábait folyamatosan
mozgatta az élvezettől, de én lefogtam, így még jobban megőrjítettem.
- Kai. – nyögött fel. – Kérlek! – nyüszített és leállított.
Mosolyogva néztem fel rá, majd felhúzott magához és megfordított minket.
Felültetett az ágy szélére és levette rólam nadrágomat és
boxeremet. Nyalogatni kezdte merevedésemet, elmondhatatlanul jól éreztem magam
és mikor ajkai közé fogadta férfiasságomat, az egy nagy nyögést váltott ki
belőlem. Elkezdte mozgatni fejét és jobb volt, mint ahogy elképzeltem. Végig
sóhajtoztam tevékenységét, de leállítottam mikor teljesen bevadított.
Felülkerekedtem rajta és csókolgatni kezdtem selymes bőrét. Laza mozdulattal
kapott elő egy óvszert az éjjeli asztal fiókjából és a kezembe nyomta. Én
felhúztam magamnak, de még kicsit csókolgattam.
- Ne húzd az időt! – sóhajtozott.
- Rendben. – nyaltam végig nyakán és közben beléhatoltam.
Hangos nyögés hagyta el száját, én pedig vártam, hogy készen
álljon. Egy cuki mosolyt ejtett felém és ilyenkor tudtam, hogy elkezdhetek
mozogni benne. Először csak lassan és érzéssel mozogtam benne, közben
figyeltem, hogy kényeztessem is. Utána fokozatosan emeltem a tempót, persze
ilyenkor is figyeltem rá és mindent mély érzelmekkel tettem. Nekem nem csak
erre kell, én… szerelmes vagyok belé. És ezért kicsit féltem is, hogy miután ez
megtörténik őt nem fogom érdekelni, de csak bizakodni tudtam. Ezért minden
érzelmemet beletettem, és szinte álomszerű volt, pedig tudom, hogy ez most
tényleg megtörténik! Teljesen bevadított nyögéseivel és minden erőmet
beletettem a mozgásba. Imádtam nézni ahogy szemei egy-egy percre fennakadtak és
imádtam érezni ahogy körmei hátamat karmolják. Végül is addig mozogtam ameddig
mind a ketten el nem élveztünk.
- Ez jó volt. – pihegte.
- Igen. – feküdtem mellé.
Hozzám bújt és utána nem sokára el is aludt simogatásom
hatására. Még mindig voltak bennem kételyek amik nem hagytak nyugodni. Mégsem
mertem tőle megkérdezni még napokig, hogy mi is a helyzet. Nem kerülgettük
egymást, de nem is mondott semmi konkrétat.
- Öhm… asszonyom! – szólítottam meg.
- Kai, megmondtam, hogy ne hívj így! – fordult felém.
- Bocsi, de… ez most fontos.
- Hm? Mondjad! – fogta meg a kezemet.
- Te érzel valamit irántam?
- Igen! – mondta ki egy kis csend után. – És te?
- Igen, érzek! – bólogattam és láttam, hogy elpirult.
- Azt hittem, hogy csak arra voltam jó.
- Én is ezt hittem a te részedről.
- Pedig ez nem így van!
- Én sem így gondoltam! – majd nagy csend állt be köztünk. –
De… akkor megkérdezhetem, hogy lennél-e a barátnőm? – törtem meg a csendet egy
kérdéssel.
- Igen! – bólintott mosolyogva.
- Tényleg?
- Igen! – mosolygott és én szó nélkül felkaptam majd
megcsókoltam. – Szeretlek! – vigyorgott a csók után.
- Én is téged! – vigyorogtam és megpördültem vele.
The End -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése