FONTOS: EZ A TÖRTÉNET TARTALMAZHAT TRÁGÁR KIFEJEZÉSEKET IS, ESETLEG ERŐSZAKOT!
Egy lány történetét mesélem el aki rossz társaságba
keveredve a legrosszabb dolgokat tapasztalta meg.
____pov.
Az én történetem, úgy gondolom nem mindennapi. Egy pénzes családból
származom, de sosem szerettek igazán a szüleim, igaz hogy pénzügyileg mindent
megadtak, de nekem ennél több kellett. Sosem értették meg hiába küszködtem az
igazamért. Aztán utcára kerültem, elhagyatva és sérültnek éreztem magam. Nem
voltam talpraesett egy kicsit sem, anyáék mindig alám tettek mindent, amit más
körülmények közt meg is köszöntem volna nekik, de most ez pont ellenem
játszott. Az utcán kóborolva meghallottam valami zenét, a fülem után mentem és
az elvezetett egészen egy kis romlott sikátori épületig. Remegő lábbal tértem
be oda, remélve, hogy befogadnak. De elmesélem ezt részletesebben is!
- Hova mész ma ____? – kérdezte tőlem barátnőm.
- Sehova, hazamegyek és tanulok. – mondtam unottan.
- De hát… ma, ez a mai nap egy különleges nap!
- Miért?
- Te nem is tudod?
- Nem, mit?
- Butus, ma van a szeretet világnapja! – kuncogott. – Én
például a családommal megyek mozizni. Te miért nem mész anyukádékkal valahova?
- Anyumékkal? – kuncogtam fel. – Ez jó vicc. Ismered őket,
nem?
- Akkor miért nem jössz el velünk?
- Áh nem, nem akarok zavarni ott!
- De hisz, nem zavarsz!
- Akkor sem! Tanulnom kell! – ráztam a fejem. – Majd holnap
találkozunk! – köszöntem el tőle és hazasiettem.
Otthon csak a szokásos volt, apa netezett és az ügyeit
intézte, anya épp a konyhába tevékenykedett és veszekedett apuval a laptopon.
- Nem értelek anya…
- Hm? – nézett rám.
- Miért nem veszel magadnak egy laptopot?
- Mert azt is magamnak vettem, de apád úgy gondolta, hogy az
őt illeti!
- Unom már…
- Mit?
- Hogy folyton ezen megy a vita, holott semmi pénzért
kiperkálnátok 10 laptopot is! – ráztam a fejem.
- Kislányom!
- De ez így van! Velem meg nem is foglalkoztok!
- Már megint kezded? Megmondtam ezerszer, ha kell valami
akkor szólj! Megveszem neked!
- Igen? És ha azt mondom, hogy szeretetet akarok? Azt hogyan
veszed meg?
- Hát azt nem tudom megvenni.
- De megadni se tudod! – akadtam ki.
- Kislányom!
- Nincs kislányom, elegem volt! – mentem oda határozott
léptekkel apuhoz és kivettem a kezéből a telefont majd kinyomtam.
- ____! Tudod te mit csináltál? Az év legnagyobb bevételű
projektjét raktad most le! – ordított velem apu. Sosem ordított, de ez csak
engem még jobban felhergelt.
- Nem érdekel! Apa, elegem van! Folyton csak az üzlet, a
pénz, veszekedés és közben ebben a házban egy csepp szeretet sincs! –
ordítottam.
- Hát mi van veled? Mindened megvan! Mit akarsz még?
- Én is ezt kérdeztem tőle. – állt apa mellé anya.
- Szeretet! Tudjátok, az hogy hazajövök és megöleltek. És
fogadjunk, hogy nem tudjátok milyen ünnep van ma!
- Hát kislányom az ünnepeket mi nem nagyon tartjuk! – mondta
apa.
- Ez az! Egy normális karácsonyom nem volt évek óta!
- Hát, mert karácsonykor szoktak a legnagyobb üzletek
beindulni.
- Persze, az üzlet így, az üzlet úgy… én is egy üzlet
voltam?
- Na ebből most már elég! – akadt ki anya.
- Mi az? Miből elég? Nem bírjátok elviselni az igazságot!
Majd ez a vita addig
fajult még anyu annyira ki nem akadt, hogy becsomagolt nekem és az utcára
rakott.
- 18 elmúltál, boldogulj egyedül a szereteteddel! Hálátlan!
– csapta rám az ajtót.
Zokogva indultam el az utcákon. Egyedül voltam és féltem,
minden neszre felfigyeltem, nem éreztem magam biztonságban. Aztán meghallottam
azt a zenét, nem gondolkoztam csak követtem a zajt, emberek közelébe akartam
lenni, talán ott biztonságba leszek! Mikor megérkeztem elámulva láttam, hogy a
zajforrás egy sötét sikátori házból jött. Féltem, de beléptem. Hirtelen minden
szem rám szegeződött, és abban a pillanatban kiakartam futni, de akkor már késő
volt.
- Nocsak-nocsak! – járt körbe egy egész helyes srác.
- Honnan tévedtél erre csibém? – kezdett fogdosni egy másik.
- Ne fogdoss! – motyogtam.
- Oh… harcias. – kuncogott.
- Hagyjátok már! – jelent meg egy srác. Szőke haja volt és
nagyon jól nézett ki. – Ne félj, nem ilyenek csak ha újat látnak! – lökte el
tőlem a két másik srácot. – Na meséld el nekem a nevedet, és mi ez a bőrönd?
Kiraktak otthonról? – faggatott és én valamiért megnyugvást találtam hangjába
és készségesen válaszoltam kérdéseire.
- A nevem ____, és igen, kiraktak otthonról. – motyogtam.
- Érdekes és ritka neved van! Nem akarsz velünk maradni?
- Nem tudom…
- Na, ne butáskodj! Mi leszünk az új családod! Igaz srácok?
– kérdezte a helységben levőket akik mind a poharukat emelték rám. – Na gyere, igyunk valamit, attól jobb lesz!
Pakoljatok ki neki a szobámba! – utasított pár srácot akik elvették a
bőröndömet és elvitték.
- Nem gondolom, hogy a pia bármit is megold.
- Ne butáskodj, csak lazulj! – ültetett le és masszírozni
kezdett. – Két whiskyt! – intett egy csajnak aki fintorogva adta nekem oda az
italt.
- Ugye tudod, hogy nekem ígérted ezt az estét? – húzódott
közel hozzá.
- Ne legyél paraszt! Nem látod, hogy vendégünk van? Menj a
francba! – lökte el.
- Szóval ő máris fontosabb, mint én?
- Ki beszélt ilyenről? Te már beteg vagy, ajánlok egy orvost
a fejednek!
- Még én vagyok a hülye?
- Na jó… én ezt nem akarom! – álltam fel. – Bocsánat a
zavarásért! – akartam kimenni.
- Nem! Nem mész sehova! Látod mit csináltál? – rántott
vissza a srác. – Húzz innen a faszomba és gondold át a dolgokat! – ordított a
lánnyal aki elszaladt. – Faszrágó kurva. – motyogott egész halkan, de
hallottam.
- Bocsánat, én nem akartam zavarni.
- Zavarni? Ne butáskodj! – mosolygott és vissza ültetett.
- Az előbb… ő, a barátnőd volt? – kérdeztem meg félénken.
- Nem! Csak egy kurva aki rám van akaszkodva. Párszor
megdugtam és nem tud velem betelni. – kortyolt bele az italába.
- Oh…
- De nyugi, sosem bántanék lányt, csak most már nagyon
felbaszott idegileg. Amúgy, olyan bunkó vagyok, én meg sem mondtam a nevem.
Taeminnek hívnak! – mutatkozott be.
- Érdekes neved van neked is.
- Igen, sokan mondják, hogy olyan, mintha egy idol neve
lenne. – kuncogott.
- Hát, valami olyasmi. – mosolyogtam kicsit. Kezdtem
feloldódni.
- Na, igyunk! Arra, hogy betértél ide, és hogy itt sosem
leszel egyedül! – emelte a poharát.
- Rendben! – mosolyogtam és koccintottunk majd inni
kezdtünk.
Az ötödik pohár után már nem is számoltam, és azt sem
figyeltem mit iszunk, csak jól esett. Már a második pohárnál éreztem az alkohol
mámorító hatását amint átjárja a testemet, de a sokadik pohár után már teljesen
kiütött.
- Taemiiin, gyere táncolni! – kuncogva rángattam fel
Taemint.
- Jó! – kuncogott ő is majd táncolni kezdtünk. Nem is
ritmusra mozogtunk, de mi élveztük. Majd közelebb húzott magához és a levegő
szikrázni kezdett köztünk.
Pólója alá nyúltam és simogattam hátát, ő addig nyakamba
hajolt és csókolgatta azt. Pólójából kivéve a kezemet egyből hajához vezettem
és belemarkoltam. Sziszegő hangot adott ki az érzésre és fenekembe markolt. Egy
halkabb nyögés hagyta el számat. Kívántam, lehet csak az alkohol miatt, de
kívántam őt és megakartam kapni. Majd egyszer csak felkapott és bevitt a
szobájába, ott ledobott az ágyra és levette magáról a pólóját. Amint földet ért
a pólója ő már mászott is rám és hevesen megcsókolt. Vigyorogva viszonoztam
csókját és kioperáltam magamat a felsőmből. Taemin azonnal melltartómnak támadt
és lefejtette rólam, majd melleimmel játszott. Kihasználtam, hogy dús haja van
és folyamatosan abba kapaszkodtam, közben pár apró nyögés is elhagyta számat
mikor mellbimbómat kezdte nyalogatni és szopni. Majd egyszer csak
megkönnyebbült érzés kapott el, leszakította rólam szoknyámat. Mosolyogva
követtem példáját és lehúztam róla nadrágját. Majd hirtelen elkapott az
álmosság és beájultam. Reggel mikor felkeltem iszonyatosan fájt a fejem és
ijedten néztem magam mellé ahol Taemin feküdt egy boxerbe, rajtam sem volt csak
egy bugyi. Semmire sem emlékeztem.
- Taemin. – keltegettem miközben magamhoz öleltem a takarót.
- Hm? – motyogott.
- Mi történt?
- Mire gondolsz? – nézett fel.
- Nincs rajtam ruha, vagyis csak egy bugyi. – motyogtam.
- Ja, hogy arra… semmi olyan nem történt! Csak kicsit
beindultunk, de te beájultál mielőtt történt volna valami. És féltem, hogy
felkelsz ha felakarok rád adni egy pólót, ezért inkább betakartalak és veled
aludtam.
- Értem. – feküdtem vissza kicsit nyugodtabb voltam.
- Ne félj! – fordult felém és átölelt hátulról majd
megpuszilta a vállamat.
- Itt a kávéd szívem. – jött be kopogás nélkül a tegnapi
csaj.
- És hol van ____ kávéja? – kérdezett vissza Taemin miközben
magához húzott.
- Hát neki minek csinálnék? – nézett lenézően rám.
- Mert én azt mondtam?! Na húzz innen és csináld meg
____-nak/-nek a kávét! – csak fintorogva elment a csaj.
- De nem kellett volna… - motyogtam.
- De kellett volna, hát nehogy azt higgye, hogy ő itt a
valaki. Büdös kis kurva.
- Ennyire nem szereted?
- Ennél jobban utálom, csak visszafogom magam.
- De akkor, miért koslat még mindig utánad?
- Mert hiába magyarázok neki, értelmi fogyatékos!
- Biztosan megértené, ha szépen mondanád neki.
- De édes vagy. – kuncogott rajtam kicsit és maga felé
fordított.
- Most miért?
- Mert itt a szép szavak senkinek sem használnak, ezt
jegyezd meg. – puszilta meg a számat majd megcsókoltuk egymást.
- Itt a kávé a kis kurvádnak. – jött be megint a csaj a csók
közben.
- Tedd le! – motyogott Taemin.
- Oh nem, majd elveszem! – ültem fel és magam elé
szorítottam a takarót majd elakartam venni a kávémat, de „véletlen” rám borult
az egész.
- Normális vagy? – ordított Taemin.
- Véletlen volt! – mondta a csaj majd ejtett egy vigyort.
- Persze, véletlen. Én meg véletlen kiteszlek innen! – fogta
meg a kezét erőszakosan és kirángatta a szobából. Én csak sóhajtva vettem fel a
melltartómat, hogy legyen rajtam valami majd a fürdőbe, vagy valami olyasmi
helyiségbe sétáltam és lemostam magamról a kávét. – Bocsi a viselkedése miatt. –
jött utánam Taemin.
- Ugyan… tudtam, hogy nem bír, de ezzel csak magát járatja
le.
- Hát igazad van. – mosolygott. – Gyere vissza! – simogatta fenekemet.
- Taemin, tudod, hogy nem járunk? És nem leszek a kurvád
sem! – fordultam felé.
- És? Nem szórakozhat két felnőtt ember együtt?
- Tegnap este csak a piától voltam olyan, nem szeretnék
minden nap mással összefeküdni.
- Ki engedné, hogy más hozzád érjen?
- Akkor sem! Bocsi, de… szerintem én inkább itt sem maradok.
– viharoztam vissza a szobába.
- És hova mennél? – dőlt neki az ajtófélfának Taemin.
- Nem tudom. – törtem össze megint lelkileg, és ráhuppantam
az ágyra, majd ezzel egy időbe könnyezni kezdtem. Igaza van, sehova se tudnék
menni. Mégis, nekem iskolába kéne mennem.
- Akkor meg? – ült le mellém. – Nyugi, maradj csak itt! Nem
kényszerítelek semmire sem! Pihenj és ha van kedved akkor majd csatlakozz
hozzánk! – vett fel egy pólót majd az ajtó felé vette az irányt.
- Rendben. – bólintottam majd ő ki is ment.
Hosszasan elgondolkoztam, vajon tényleg itt kéne maradnom
velük és azt az életformát folytatni amit ők? Hisz nekik semmi dolguk nincs,
csak henyélnek egész nap és jól érzik magukat. Ám nem fejeztem be a
tanulmányaimat és ha egyszer kikerülök innen? Mit kezdek az életemmel? Az
érettségim meg van, de felsőbb képzésem nincsen. Kétségbeesetten borultam el az
ágyon és ezen törtem a fejemet. Taemin aranyos, de talán csak ő van itt aki
ilyen, és ha ő megun? Akkor senkim sem lesz itt, no meg a kurva is. Idegesít és
amilyen szemekkel nézett rám, simán kinézem belőle, hogy ártani is képes volna
nekem. Kicsit aggasztott ez a hely, mégis kötött valami ide. És jó nekem, hogy
ezt csinálom? Mi van ha nem álltam volna le akkor és nem ájulok be a piától?
Akkor máris az első számú kurva lettem volna aki már első nap lefekszik a
legelső fiúval aki szembe jön vele. Nem tudtam mitévő legyek és, hogy mit
válasszak, haza már nem mehettem volna, és nem is akartam! De utcára sem
mehetek, itt… még ez a legjobb megoldás, mégis… valami rosszat érzek. Keserves
nyüszögés közepette hullt le egy-két könnycseppem, de azok sem mondták meg
melyik a helyes út. Egyáltalán… van még itt helyes út?
To be continued -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése