"Ez a kis történet az én egyedi és talán sajátos életem
töredéke. A sztárság megtudja változtatni két ember addig nyugodt és
kiegyensúlyozott kapcsolatát? Most kiderült!"
FONTOS: EBBEN A TÖRTÉNETBEN TRÁGÁR SZÖVEG TALÁLHATÓ!
FONTOS: EBBEN A TÖRTÉNETBEN TRÁGÁR SZÖVEG TALÁLHATÓ!
____pov.
Az én nevem ____. Egyszerű életet élek, barátokkal és sok kalanddal.
2 éve ismertem meg egy srácot a neten, az ő neve Jay. Amerikába született és
ott is él a családjával. A 2 év alatt tökéletes húg és báty kapcsolat alakult
ki köztünk. Mindenben ott van mellettem és én is vele, az első barátnőjében is
segítettem. Sokat szoktam miatta Amerikába utazni, és miatta lett jobb a
tanulmányom a suliban is. Ma sem volt másképp, szünet volt, így hát megvettem a
repülőjegyemet hozzá. Izgatott voltam,mint mindig. A reptéren elbúcsúztam a családomtól. Gyönyörű volt ahogy felszállt a gép és lassan elfedett mindent a
felhők játéka, majd belementünk az éjszakába és elaludtam. Mikor megérkeztünk
Amerika partjaihoz ott hajnali 3 óra volt. Remegő lábbal szálltam le a
repülőről, már régen láttam Jayt a suli miatt, ám mikor megláttam minden izgalom
elszállt. Ugyanaz a hóbortos fiatal srác állt előttem mint akit megismertem.
Fejvesztve szaladtam felé és ő felém sietett vigyorogva. Majd mikor elég közel
voltunk megöleltük egymást.
- Jól utaztál hugi? – kérdezte gyengéd hangon és simogatta
tarkómat.
- Igen, csak kicsit fáradt vagyok. – motyogtam vissza.
- Én is. – ásítozott és ránéztem szemeire amik még kisebbek
voltak, mint szoktak. Mivel ő koreai származású eredetileg, így szép mandula
szemei szoktak lenni, ám most csak egy csíkot láttam a szeme helyett.
- Akkor minek jöttél ki elém? – kuncogtam rajta kicsit.
- Mert nem vagyok bunkó! – fogta meg a csomagjaimat.
- Igaz. – mosolyogtam kicsit.
Majd hazaindultunk, vagyis hozzájuk. Mindenki aludt, ezért
csak letette a konyhába a cuccaimat és úgy, ahogy voltunk bedőltünk az ágyba.
Imádtam vele aludni, vigyázott rám és cuki volt velem, mint egy igazi báty.
Reggel egy visítozó hangra keltünk.
- Mit képzeltek? – felnéztem és Jay barátnője volt az.
- Nyugi... mi van már? – motyogtam kómásan.
- Te kis ribanc! – támadt nekem.
- Hé! – szedte le rólam Jehan, Jay tesója.
- A hátam mögött kefélnek! – akadt ki a csaj.
- Miről beszélsz picim? – tért magához Jay is.
- Minek van megint itt? – mutatott rám.
- Ne kezd megint szívem... egyszer már elmondtam, hogy a húgomként
tekintek rá és fontos nekem.
- És te a húgoddal szoktál kefélni? Gusztustalan vagy! –
viharzott el.
- Jay... menj már utána! – ráztam meg Jayt aki visszadőlt az
ágyba.
- Minek? Egy hisztis picsa... nem tudok vele mit tenni, ha
ilyen. – motyogott.
- De... de... odavoltál érte. – értetlenkedtem. Mi történt
itt míg nem láttam Jayt? Semmit sem említett nekem mikor beszéltünk telefonon.
- Voltam!
- Történt valami?
- Semmi, csak mindenért kiakad. Ugye beszéltem veled kb 10
percet tegnap, és akkor is visítozott, mert neki baszhatnékja volt. Én nem
akarom, hogy ennyire kötött legyek!
- Oh... hát ez tényleg nem szép dolog tőle... és ez, hogy mi
dugunk... – ráztam a fejem.
- Háát... ami azt illeti. – kuncogott és belefúrta fejét az
oldalamba.
- Ne legyél bolond! – ütöttem meg kicsit a fejét.
A szünetet remekül töltöttük, Jay teljesen olyan, mint volt.
Aztán sajnos haza kellett utaznom, sírva váltunk el egymástól a reptéren.
- Ugye még majd jössz? – tartotta vissza könnyeit.
- Persze! – szipogtam és megpusziltam.
Azóta egy hónap telt el, és nem is beszéltem sokat Jayel,
neki is megvan a dolga és nekem is. Ám egyik nap az ő telefonjára keltem.
- Igen? – vettem fel kómásan.
- Felkeltettelek?
- Áh... dehogy... én
általában ilyenkor... – néztem az órára. – 2-kor szoktam kelni. – kuncogtam
kicsit.
- Bocsi, de ezt veled akartam megosztani először!
- Mondjad, apa leszel?
- Nem! – nevetett. – Hanem sztár!
- Mi? – pattantak ki a szemeim.
- Igen! Egy koreai bandába fogok énekelni!
- Ez nagyszerű! – vigyorogtam.
- Igen, de ami rossz, hogy el kell utaznom itthonról és...
szeretném, hogy ha... te is jönnél velem Koreába!
- Mi? Te megvagy veszve! Miért nem a tesódat viszed?
- Ahj... ő úgy is csak a csajokkal törődne!
- Én meg a pasikkal! – kuncogtam.
- Egy pasival! Én leszek ott a legjobb! Gyere veleeem! –
nyüszögött nekem.
- És a tanulmányaim? Jay ez nem csak úgy megy! – fetrengtem
az ágyamba.
- Majd ott keresünk neked egy jobb iskolát!
Nem mentem bele, de addig győzködött, egy hónapon keresztül
minden nap felhívott, hogy menjek vele így már nem tudtam mindig nemet mondani
neki és végül is szeretnék vele lenni minden bánatában és örömében. Lassan
eljött az utazás napja is, most még jobban izgultam mint eddig bármikor. Az
utat majdnem végig aludtuk, és mikor megérkeztünk egy kellemes légkör várt
minket. Vagyis hát azt reméltük. 2 öltönyös fickó várt, de csak Jayt várták.
- Jó napot! – köszönt a határozott személyiség egy autóból.
- Jó napot! – hajoltunk meg mind a ketten.
- Ő ki? – mutatott rám.
- Ő a legjobb barátnőm, szinte a húgom. – magyarázkodott
Jay.
- Értem, akkor keressenek neki egy hotelt messze a kiadótól!
– biccentett az öltönyösöknek akik megfogták a cuccomat és betették egy másik
autóba. Nem értettem.
- Miért? Miért a kiadótól messze? – fogta meg a kezem Jay és
nem engedett elmenni.
- Ezért! – nézett rideg tekintettel a kezünkre. – A mi
kiadónknál nincs barátnőzés!
- De ő csak a húgom! Semmi nincs köztünk!
- Sok ilyet hallottunk már! – biccentett megint a fiúknak
akik elakartak vinni.
- Akkor had búcsúzzak el tőle. – vezetett félre kicsit Jay.
- Jay... haza akarok menni! – rettegtem.
- Ne! Ne menj haza! Megoldjuk, csak várj kicsit! – fogta meg
az arcomat hideg kezeivel.
- Félek...
- Nem lesz semmi baj! – puszilta meg a homlokomat. – Vigyázok
rád!
- Nem tudsz! – ráztam a fejem és el kellett indulnunk.
Itt kezdődött a rémálom amit sok fan nem él át és nem érez
át, mert csak a csillogást látják. Engem egy elég jó hotelbe vittek, de a város
másik felébe. Minden nap vártam, hogy Jay hív, de sosem tette meg. Aztán
olvastam, hogy ő és a bandája törnek előre, büszke voltam rá és még mindig
vártam. Majd egyik nap olvastam, hogy kiírt egy elég provokáló szöveget.
Kiakadtam én is rajta, mi az, hogy nincs itt barátja? Felhívtam.
- Igen? – vette fel teljesen rideg hanggal.
- Szia... én vagyok az, ha még nem felejtettél el... –
mondtam gúnyosan.
- Mit akarsz?
- Mi ez a kiírás? Nincs barátod? Akkor én mi vagyok? –
akadtam ki.
- Miért? Te itt vagy? Itt vagy minden nap velem?
- Képzeld, én minden nap várom, hogy hívj!
- Képzeld, én meg éjjel-nappal gyakorlok.
- Nem az én hibám, hogy ide hoztak engem azok az emberek...
- De ellenkezhettél volna egy kicsit!
- Oh, szóval az én hibám?
- Hát nem is az enyém!
- Tudod mit? Akkor legyen igazad! Egy barátod sem lesz itt!
– nyomtam rá a telefont és sírva pakoltam össze a cuccomat. Nem hiszem el, hogy
ennyi év barátság neki csak ennyi.
Még aznap este hazamentem és soha többet nem akartam hallani
róla. A kijelentése után nem csak én akadtam ki, hanem a cég is, és kilépett a bandából. Aztán eltűnt, azt hittem, hogy
most végre sosem fogom megint látni. Teljesen nyugodt voltam addig a pontig míg
meg nem láttam ezt „Jay Park comeback”, szóló éneklésbe kezdett. Sorra adta ki
a szerelmes számokat. Nem volt már ugyanaz a srác akit én annyira bírtam. Egyre
több tetkója lett és a tini lányok a bugyijukba folytak tőle, pedig ha tudnák,
hogy mekkora gerinctelen ember is valójában. Aztán kaptam egy sms-t, nem volt
név csak egy szám. Azt írta, hogy utazzak Koreába, mert Jay kórházban van. Adott
egy címet, kétségbeestem. Nem tudtam mit csináljak, hülye, naív létemre azonnal
rohantam a reptérre és az első géppel el is utaztam. Fogtam egy taxit és a
helyszínre mentem. De az nem egy kórház volt, hanem egy kávézó. Nem értettem
semmit, egész addig ameddig meg nem láttam a sok kamerát. Legszívesebben
visszafordultam volna, de kifizettem a taxit és kiszálltam.
- ____! – éreztem meg két erős kezet hasamnál és egy
ismerősen csengő hang.
- Minek kellett ide jönnöm? – motyogtam ridegen.
- Még mindig haragszol? – jött elém a srác akit annak idején
annyira dicsértem.
- Ezt még kérdezed? – akadtam ki.
- Pssszt! Majd megtudod miért kellett ide jönnöd csak
hallgasd a dalt! – puszilta meg az arcom majd ott hagyott. Beálltam a stáb közé
és néztem ahogy előadja magát. A szám arról szólt, hogy szerelmes egy csajba,
sőt rajong érte és szeretné ha a barátnője lenne. Fintorogva néztem ahogy tátog
a dalra. – Just
be my girlfriend, my girlfriend, my girlfriend, my girlfriend, yeah! – jött oda
hozzám.
- Ne hülyíts már Jay! Ne csinálj magadból bohócot! – akartam
ott hagyni, de megfogta a kezem.
- Én komolyan gondolom! Átgondoltam mindent, volt időm, és... te mindig ott voltál nekem, és most is jöttél! Pedig csúnyán megbántottalak, és
a fejembe szállt a hírnév, de rájöttem, hogy te nem a húgom vagy! Gondolj csak
bele, akárhányszor megláttalak izgultam és a szívem ezerrel többet vert, mint
általában, mindent megosztottam veled és igazán jól tudtam veled érezni magam,
és szerintem ezzel te sem vagy másképp!
- De Jay... ez nem így megy, te még mindig álomvilágba élsz!
- Nem! Most állok csak igazán a földön!
- Akkor sem mondok igent! – ráztam a fejem.
- Miért?
- Mert nem az vagy akit megismertem!
- De!
- Akkor bizonyítsd!
- De akkor ígérd meg, hogy itt maradsz és nem mész haza!
- Itt maradok, de ha hiába, akkor engem soha
többet nem látsz! Még akkor sem, ha tényleg kórházba leszel!
- Nem maradsz itt feleslegesen! - puszilta meg az arcomat.
Ezek után a szavak után szinte minden fellépésén ott voltam, és minden MV forgatáson részt vettem. Sokat vitt vacsorázni, és nagyon cuki
volt. Talán tényleg olyan mint régen, kezdtem én is feloldódni a közelébe és
nem voltam már vele annyira rideg. Ezt folytattuk 1 évig, sosem mondtam neki
igent, még nem éreztem úgy, hogy tényleg megérdemli, hogy megbocsájtsak neki, és hogy ilyen komoly dologba lépjek vele. Aztán egyszer tök részegen toppant
be hozzám.
- Szia! – vigyorgott.
- Szia, te meg... részeg vagy?
- Nem! Csak a te illatod kábított el. – borult a nyakamba és
szagolgatni kezdett.
- Jay. – sóhajtottam és becsuktam az ajtót.
- Mond!
- Le kell fürdened! Nagyon büdös vagy! – hajoltam el tőle. Nem
szólt semmit csak hűségesen követett a fürdőbe. Megengedtem neki a hideg vizet
és beakartam csalni alá.
- Akkor fürödjünk! – vetkőzött le majd közel húzódott hozzám
és vetkőztetni kezdett.
- Nem, én nem fürdök, csak te! – löktem el magamtól.
- Szerelmem! – jött megint közelebb.
- Ne hívj így!
- De ha szeretlek, akkor mond, hogy hívjalak? Picim? Kicsim?
Cicám? Vadmacskám? – vigyorgott és belemarkolt fenekembe.
- Te meg vagy veszve! – kuncogtam és belöktem a zuhany alá. –
Majd most lehűlsz.
- Kicsim! Neee! – sikítozott a hideg víz alatt. Majd mikor
úgy gondoltam, hogy kijózanodott és nem kínzom tovább akkor elzártam a vizet és
ráterítettem a hátára egy törölközőt. Fogait kocogtatta a hideg élmény után.
- Észhez tértél? – kísértem a szobámba.
- Igen, azt hiszem! – vacogott.
- Miért rúgtál be?
- Mert az a lány akit szeretek, az folyamatosan eltol magától.
- Jaj Jay...
- De szeretlek! – csak sóhajtva hajtottam le a fejem. Tudtam,
hogy most lesz itt az ideje, hogy döntsek. – Most miért nem mondasz semmit?
- Mert nem tudok mit mondani.
- De tudsz! Azt kell mondanod, hogy „én is szeretlek Jay!” –
megint csak sóhajtottam. Tényleg szeretem, minden hibájával együtt és megint
olyan mint régen, de nem tudom, hogy képes lennék-e vele ennyi év barátság után
járni. – ____! – húzott az ölébe.
- Jay... meztelen vagy. – akartam kiszállni az öléből, de nem
engedte.
- És? Miért zavar az téged? Csak a válaszodat várom!
- Hülye! –hajoltam a nyakába.
- Ez nem válasz! Kérlek, ____. –simogatta a hajam.
- Én is szeretlek, te hülye! - ütöttem meg kicsit a
mellkasát.
- Tényleg? – vigyorgott, mint a tejbetök.
- Igen! Ez az én hibám, hogy minden hibáddal együtt imádlak!
- Úristen! – vigyorgott. – Nem fogsz bennem csalódni, jó? –
csókolt meg. – És együtt mindent megoldunk! – motyogta a csókba majd tovább
csókolt.
- Rendben! – mosolyogtam kicsit majd viszonoztam. – De nem
fekszem le veled, még nem! – szakítottam meg a csókot.
- Rendben, de aludj mellettem!
- Melletted alszom, ha felveszel valamit!
- Csábító a testem? – húzkodta a szemöldökét.
- Nem találtad el! – kuncogtam.
- Hééé!
- Jól van, nem vagyok olyan, mint a többi tini csaj, hogy
belefolyok a bugyimba tőled!
- Ooh... szóval nálad bizonyítani is kell, hogy tökös vagyok?
- Valahogy úgy. – kuncogtam és megpusziltam a száját.
- Ezért szeretlek! Nem adod magad könnyen!
- Szóval... csak ezért... és ha megadom magam és nem lesz
miért küzdened?
- Nem így értettem! Akkor is szeretni foglak, de most
izgalomba hoztál.
- Azt látom! – kuncogtam kicsit és megpusziltam a nyakát. –
Na menj és takard el magad valamivel!
- Felveszem a tangáidat! – kuncogott.
- Hát... ha neked az tetszik. – nevettem.
- Tetszik... rajtad! – simogattam a fenekemet.
- Na húzzál! –szálltam ki az öléből.
Azóta mondhatjuk, hogy boldogan élünk. Vannak köztünk néha
nézeteltérések, de ezeket hamar megoldjuk és nincs vita belőle. Először nehéz
volt barátról áttérni egy teljesen más és komolyabb posztra, de megszoktuk és
talán ez a barátság a kapcsolatunk titka.
- Mit csinálsz szívem? – ültem le mellé az ágyra.
- Újabb dalt írok rólad! – vigyorgott.
- Na had nézzem! – vettem el tőle.
- De ne!
- Ez már rosszul kezdődik! – kuncogtam. – „Mikor éreztem
tested a testemen.”
- Igen, ez egy tökéletes kezdés! – kapta ki a kezemből a
lapot.
- Most pornót akarsz rólam írni dalba? – kuncogtam.
- Nem! De kiszeretném mutatni, hogy mennyire gyönyörű vagy!
- Cuki vagy, de túlzol! – pusziltam meg.
- Szerinted. – írt tovább.
- Legyen az is benne, hogy reggelente mindig megharapom a
füledet. – öleltem át hátulról és megharaptam a fülét.
- Hééé! – kuncogott és letepert. – Ezért bünti jár!
- Huh... megijedtem!
- Ijedj is! – csókolt meg és széttépte rajtam az inget.
- Ez tudod, hogy a te inged volt? – kuncogtam kicsit.
- Sebaj. – kuncogott magán már ő is.
Nagyon szeretem, kimondhatom, hogy sosem találtam volna nála
jobbat! 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése