NOONA, PLEASE! +18

"Vajon egy fiatalabb srác megtalálhatja az igazit egy idősebb lányban? Ha igen, akkor feltudja múlni a vágy az észérveket, vagy sem? Ebben a történetben most meglátjuk."

____ pov.

Egy szép napsütéses reggelre keltem ma is. Mostanság nagyon jó idő van, látszik, hogy jön a tavasz, sőt már itt is van a nyakunkban. Egyre több szerelmespárt látok az utcákon, és ilyenkor mindenki hormonháztartása felborul. Koreában ilyenkor kerül sor az őrültebbnél őrültebb lánykérésre . Sokat szoktam mosolyogni mikor végig megyek az utcán, és a sok fiatal mosolyogva fogja egymás kezét majd minden lépésnél megállnak csókolózni. Sajnos én most sem gondolhatok a párválasztásra mivel a munkám leköti minden energiámat. Anyukám most halt meg és én viszem tovább a céget. Nagyon sok a tanulni valóm és az intézni valóm. Reggel felkelek és már megyek is be a céghez, ott iszom egy kávét majd intézem az ügyeket és anya hűséges titkárára támaszkodva egyre jobban belejövök ebbe, majd hazamegyek és otthon folytatom a munkát a laptopomon. Ma sem volt másképp ez, munkába menet  elfogyasztottam egy kávét és energiával teli voltam.

- Jó reggelt! – köszöntem határozottan a cégnél.

- Jó reggelt! – hajoltak meg mindannyian. Kicsit élvezem ezt a főnökösdit.

- Mi a mai munka Minso? – sétáltam oda a titkáromhoz.

- Hát most inkább az új termékekkel kéne foglalkozni. Van egy kis gond. – suttogott.

- Hm? – néztem rá értetlenül.

- Jöjjön. – vezetett kicsit arrébb.

- Igen?

- Az új termékek kiütést okoztak a vevőknek. Nagyon felvan háborodva mindenki és ha nem változtat ezen akkor jelentősen csökkenhet az export, így a bevétel is.

- Megoldom, köszönöm, hogy szólt! Hívja az irodámba azt aki a vegyszereket írja elő. – mentem az irodámba.

- Rendben. – hajolt meg Minso.

- Mi tevő legyek? – álltam az ablakomhoz. – Bárcsak itt lenne anya. – sóhajtottam. Igaz határozott voltam az előbb, de csak azért, hogy biztonságban érezzék magukat a dolgozók.  Ha van egy biztos munkahely azért mindent megtesznek, de ha azt a látszatot keltem, hogy tehetetlen vagyok, akkor pánikba esik mindenki.

- Jó napot, hívatott? – zökkentett ki a vegyszerész a gondolatmenetemből.

- Jó napot, igen! Üljön le! Kávét? – kérdeztem.

- Nem, köszönöm! – rázta a fejét és leült.

- Rendben! – ültem le vele szembe. – Azt hallottam, hogy baj van a vegyszerekkel.

- Igen. 

- Mi féle új vegyszereket alkalmaztak mostanában?

- Hát ezeket rendelték újonnan, még az édesanyja kérésére! – nyújtott át egy papírt.

- Jó, akkor ezeket gyorsan törölje ki a rendszerből, csak a régi alapanyagot használjuk! Nem újítunk!

- De hát az édesanyja. .

- Ő már nincs itt, és ez az én döntésem!

- Rendben! Maga a főnök! – hajolt meg.

- Köszönöm, elmehet!

- Viszlát! – ment ki az irodámból. Tényleg ennyire könnyű lett volna?

- Minso! – mentem titkáromhoz. – Azonnal szűntesse meg a gyártást és az export szállítást! És rendelje a régi alapanyagokat!

- Re-rendben! – torpant meg kicsit határozottságomat látván. – Nagyon ügyesen végzed a munkádat!

- Ideje lesz helyre tenni a dolgokat! –mosolyogtam.

- Igaz! – pötyögtetett a számítógépébe az új rendelést. – De mi lesz a termeléssel? Mire az új import megjön és a srácok belekezdenek a gyártásba az legalább 3 hét! – esett kétségbe.

- Ezért gondolkozott előre anya és a raktáron van a gyártmány 3%-a. Ez importra nem elég, de ide a közelbe elég lesz ameddig az új szállítmány megjön!

- Maga és az anyukája, le a kalappal! – mosolygott.

- Szóval szóljon mindenkinek, hogy a raktáron levő holmikat hordják a közeli üzletekbe!

- És az export?

- Azt majd én elintézem! Felhívom a főnököket, hogy kicsit várniuk kell.

- Rendben! – bólintott majd én mentem a dolgomra.

Felhívtam minden üzletvezetőt és elnézést kértem a hiányosság miatt, nem mondtam el nekik a valódi okot, azt mondtam, hogy a gépek meghibásodtak és ez idő mire megjavítják. Persze elhitték és így el is volt rendezve. A cégünk amúgy kozmetikumokat gyárt ezért nagyon nem mindegy milyen vegyszereket, és hogy honnan szerezzük be. Erre anya is nagyon figyelt, de ezzel az új anyagokkal mellényúlt, de nem baj! Azért vagyok itt, hogy helyrehozzam és tovább vigyem a céget! A nap folyamán benéztem a gyárba is ahol most semmi sem üzemelt és épp ürítették ki. Nagyon sok smink odaveszett ezzel, de úgy sem voltak jók semmire.

- Minden úgy megy ahogyan azt ön elrendelte. – mondta a vegyszerész fiú. Fiatalabb volt nálam talán 2 évvel.

- Örömmel hallom. – néztem szét.

Aztán szétnéztünk és én elmentem haza. Otthon kalkuláltam kicsit, hogy azt a 3 hetet, hogy tudnánk visszahozni pénzügyileg, de semmire sem jutottam, a fejem zsongott és ma még nem is ettem semmit. Egyszer csak megszólalt a csengőm, összeráncolt szemöldökkel néztem az ajtó felé. Ki az ilyenkor? Majd odasétáltam és kinyitottam. A vegyszerész fiú volt az egy illatozó tálkával a kezében.

- Jó estét! – mosolygott.

- Magának is, mit keres maga itt ilyen későn?

- Hát csak megakarom köszönni a dolgozók nevében is, hogy helyre hozott mindent, és gondoltam, hogy keveset evett ma. . – ilyenkor az illatra megmorgott a hasam és pirulva nyúltam oda. – Igen, ahogy sejtettem. – mosolygott.

- Nem kell mit köszönni, a céget védem. És köszönöm az ajándékot.

- Remélem szereti, nem tudtam mit hozzak igazából, ezért hoztam rákot, suhsit és kimchi is akad itt. – nyitotta fel a tál tetejét.

- Köszönöm, mindegyiket szeretem! Esetleg. . bejössz? – álltam el az útból.

- Köszönöm. – lépett beljebb. – Úristen! – nézett körbe. – Pont ahogy elképzeltem, minden a helyén és csodálatos a rend.

- Azért csodálatos, mert nem én takarítok. – kuncogtam kicsit. – Nekem a sok munka miatt nem lenne időm, ezért bejárónőm van.

- Ez menő.

- Na gyere! – vezettem a konyhába és tálaltam kettőnknek.

- Öhm . .nem, én nem eszem! – hátrált.

- Hát ha már elhoztad idáig akkor kell enned! Nem szeretek egyedül enni!

- Csak az ön kedvéért! – ült le. – Kérdezhetek valamit? – rázta meg a csöndet evés közben.

- Hm?

- Mióta az anyukája nincs, nagyon egyedül van?

- Hát igen. .

- És nincs is barátja?

- Nincs, a munkám miatt nincs rá időm.

- Oh értem. De biztosan szeretne.

- Nem biztos, tökéletesen élvezem, hogy szingli vagyok.

- Oh. .

- Miért? És magának  van barátnője? Ugye nem haragszol ha nem magázlak?

- Nyugodtan tegezzen!

- Te is engem, csak a munkahelyen ne!

- Rendben, köszönöm! – mosolygott.

- Szóval? Van barátnőd?

- Nincs. – rázta a fejét.

- És? Nem is akarsz?

- Hát de. . és van is aki tetszik. – vakarta a tarkóját.

- Na hát. . akkor itt az idő! Tavasz van, ilyenkor mindenki szerelmesebb a kelleténél, ilyenkor könnyen összejöhet!

- Hát nem tudom. . ő eléggé komoly és határozott. Annyira szeretem ezt benne.

- Attól még ő is ember! – kuncogtam.

- Igazad lehet. – mosolygott.

- Próbálkozz nála többet ha nem törik meg elsőre!

- Ezt fogom tenni! – bólintott.

Akkor még nem gondoltam,  hogy rám célzott. Ám az utána lévő hetekbe egyre többet látogatott meg és virágot is kaptam tőle. Aranyos, de mit kezdjek én egy kis fiúval? Aztán egyik nap megérkeztek a szállítmányok így szinte az egész napot együtt töltöttük az irodámba, mert ellenőriztük a szállítmányt.

- Nem kér egy kávét? – kérdeztem tőle.

- Öhm . .nem! – rázta a fejét.

- Én viszont igen! Minso! – szóltam neki telefonon. – Hozzon nekem egy kávét.

- Én most mást kívánok!

- És mi az? – motyogtam miközben a papírokat egyeztettem.

- Magát! – vette ki a kezemből a papírokat.

- Hogy mi?

- Jól hallotta! Noona, megőrülök érted! Nagyon szerelmes vagyok beléd!

- Nem vagyok a noona-d! Ne hívj így! Neked max főnökasszony, semmiképpen sem noona!

- Mindegy is, kellesz! – indult teljesen be és megcsókolt. Teljesen lesokkolt és lépni se tudtam. Lassan lépkedett felém és feltett az asztalra. Valamiért teljesen elmerültem és olyan rég éreztem már ilyet, így viszonoztam csókját és hajába túrtam.

Kigombolta ingemet csök közben és levetette rólam. Még hevesebben csókoltuk egymást és én sem tétlenkedtem, az ő inge is hamar a földön végezte. Szorosan tartott magához és csókolt.

- Itt a. . . bocsánat! – hallottam meg Minso hangját. Ez térített észhez és ellöktem Jeonggukot magamtól. – Már itt sem vagyok. – motyogta és letette a kávét.

- Ez nem az aminek látszik Minso! – vettem fel az ingemet.

- Semmi baj, én .. . én senkinek sem mondom el! – teljesen zavarban volt és kiviharzott.

- Egek. – sóhajtottam.

- Noona. – ölelt át hátulról Jeongguk.

- Ne érj hozzám! – fogtam meg kezeit és lelöktem testemről.

- Most miért? Te is akarod!

- Nem! – vágtam arcon.

- Áu! Akkor miért viszonoztad a csókomat?

- Mert. . elragadott valami. Nem az én hibám! A hormonjaim dolgoznak, ember vagyok! – igazítottam meg a ruhámat.

- Persze. . ha az az átkozott nem jön be. . – mormogott.

- Ne nevezd átkozottnak! – csaptam az asztalra.

- Akkor csókolj meg még egyszer! – jött gyors léptekkel hozzám és megcsókolt megint. Próbáltam eltolni, de nem ment. Korához képest erős volt. Az ajtóig toporgott velem és bezárta. – Így már minden jó. – mosolygott perverzen és tovább falta ajkaimat.

- Ez nem helyes! – motyogtam.

- Mi helyes manapság? – vágott vissza egy kérdéssel és nekitolt a falnak.

Felkapott és fenekemnél fogva tartott a falhoz. Nem tudtam mit csinálni, a hormonjaim megint erősebbek voltak az agyamnál és belementem a játékába. Kigomboltam az ingem és levetettem magamról. Mikor látta, hogy megadtam magam letett és nyakamat csókolgatta. Én hátához férkőztem és végig karmoltam azon. Halk sóhaj hagyta el száját és még közelebb tolta magát hozzám. Kikapcsolta melltartómat és melleimet kényeztette. Nem is olyan kis fiú, mint hittem? Vagy csak a pillanatnyi hév miatt ilyen ellenállhatatlan? Miközben ő mellemnél tevékenykedett, addig én kigomboltam nadrágját és lecsúsztattam róla. Tettem után ő sem tétlenkedett és leszakította rólam a szoknyámat. Ismét felkapott és megint ráültetett az asztalra. Csókcsatánk egyre hevesebb és szenvedélyesebb lett, szinte szikrázott a levegő körülöttünk. Laza mozdulattal söpört le minden papírt az asztalról majd  egy óvatlan pillanatban elfektetett és lehúzta harisnyámat a bugyimmal együtt. Apró sóhaj hagyta el a számat és kicsit felszökött a pír az arcomra. Ő csak mosolyogva csókolgatta combom belsejét, kis lépésekkel haladt nemiszervem felé. Mikor közelebb haladt volna hozzá én összerántottam a lábamat.

- Naa. . nyugi. – nyitotta megint szét és puszilgatta tovább a combomat. Hirtelen idősebb lett nálam és olyan volt, mintha én egy tapasztalatlan kislány lennék.

Ezentúl hagytam, hogy megízleljen és nyelvét játékosan használta csiklómnál. Apró sóhajok és nyögések hagyták el számat, de ő csak egyre játékosabban nyalt engem. Hajába túrtam és úgy élveztem tovább. Lábaimat erősen fogta és néha végig simított rajtuk ami még plussz élvezetet keltett bennem. Mivel nem akarta, hogy így menjek el ezért hangosabb sóhajaimnál már abba is hagyta kielégítésemet. Úgy éreztem, hogy átkell vennem az irányítást így átfordítottam magunkat, most ő feküdt az asztalon. Lehúztam boxerét és kicsit simogattam férfiasságát, az érzésre aprókat sóhajtott és ráharapott szájára. Húztam még egy kicsit a fejét így végig nyaltam rajta. Ám én sem akartam ezt évekig húzni így ajkaim közé fogadtam merevedését és mozgatni kezdtem fejem. Egyszer lassabban majd gyorsabban, hogy ne unja a tempót. Egy-egy pillanatban egész hosszát bekaptam, az első ilyennél hajamhoz kapott és onnantól nem eresztette, a többi ilyen esetben pedig csak erősödött szorítása. Aztán én sem kényeztettem túl sokáig, inkább térjünk a lényegre! Valamiért egyre jobban kívántam és elakartam vele bánni. Elővette az óvszert és felhúzta magának, én fölé másztam és megcsókoltuk egymást. Csók közben ráültem férfiasságára és magamba fogadtam, ő megint a hajamba találta meg a nyugalmat és belemarkolt. Először lassan mozogtam rajta, csak az érzés miatt majd egyre gyorsabb tempót diktáltam, mikor kívánta az érzés csípőmmel nyolcasokat írtam le. Ettől teljesen megőrült és ő akart rajtam uralkodni, lábait feltette az asztalra és rámarkolt csípőmre majd ő kezdett mozogni csípőjével. Nagyon gyors tempót diktált és nem bírtam ki, hogy ne hagyják el a számat hangosabb nyögések. Mikor elfáradt megint rám hagyta a vezetést, lelógatta lábait az asztalról és én tovább mozogtam rajta. Próbáltam most már én is a leggyorsabb tempót diktálni, ami azt hiszem sikerült. Már éreztem, hogy nem kell sok a beteljesüléshez és ezt látta rajtam, így megint ő akart uralkodni. Ismét feltette lábait az asztalra és mozgatni kezdte csípőjét eszméletlen gyors tempóba. Így nem is kellet sok és hangos nyögés keretében élveztem el, éreztem, hogy ő is megrándult és egy hangosabb nyögés hagyta el az ő száját is. Pihegve borultam mellkasára és szaporán kapkodtam levegőért.

- Noona! – simogatta a hátamat.

- Ez meg sem történt. – motyogtam.