CLOWN 2

____ pov.

Az életem is megváltozott mikor összefutottam azzal a bohóccal, majd az a srác, aki annyira emlékeztetett valakire, de nem tudom kire. Aztán egy nap megtudtam... ő volt az a bohóc. Nem értettem miért hazudott nekem, én nem a pénzéért szeretem, hanem mert jó ember! De ezt sosem fogja megérteni, mert azt hiszi, hogy nekem a pénz a lényeg. A szakításunk óta eltelt  már pár hónap, minden éjszakát végig sírok  miatta, de egyszerűen nem akarom elhinni, hogy hazudott. Egyik este elkezdtem nézni a videót amit még aznap csináltam mikor készültünk hozzánk. Könnyek szöktek a szemembe és szipogtam.

- ____, mi a baj? – jelent meg húgom a macijával az ágyamnál.

- Semmi-semmi. – állítottam le a videót és letöröltem a könnyeimet. – Rosszat álmodtál?

- Igen!

- Na gyere! – emeltem fel és mellém fektettem. – Mi rosszat álmodtál?

- Jay bácit láttam egy szakadék szélén és két ember kezét fogta. A tiedet és a saját kezét, öjtöny volt rajta és nagyon csinos volt az a Jay báci akit fogott, de ő bohóc juhába vojt. Választania kellett, hogy kit választ, az öjtönyös önmagát vagy téged!

- És kit választott?

- Téged! Aztán megint cókojóztatok! – kuncogott húgom.

- És ez miért rossz álom?

- Mert ezt most Jay bácinak nem mondhatom el!

- Jay bácsi megbántott engem, szívem! – simogattam az arcát.

- Mivel? Azzal, hogy gyejekeknek ad lufit? Neked isz ad ha kéjsz!

- Nem erről van szó! Nekem azt hazudta, hogy ő egy öltönyös férfi aki sikeres!

- És? Számít ez? Cak neked akajt jót! – ezeket a szavakat hallva valami világossá vált.

- Eszméletlen vagy! – kuncogtam. – Köszönöm! – öleltem magamhoz.

- Ejmész hozzá? – csillant fel a szeme.

- Elfogok!

- Hisz holnap köjtözünk!

- Költöztök! – pöcköltem meg az orrát.

- Te itt majadsz Jay bácival?

- Igen! – mosolyogtam.

- Én is! Had majadjak itt!

- Nem lehet, neked anyuék mellett a helyed! De meglátogatunk majd, jó?

- Jendben, nem isz akajok zavajni! És ude... cinájtok gyejeket?

- Seooo! – kuncogtam. – Te törpe! Ehhez még kicsi vagy, hogy kérdezhetsz ilyet? – csikiztem meg.

- Naaa... ne báncc! – nevetett.

- Aludjunk! Majd meglátjuk mit hoz a holnap! – takargattam be és megöleltem.

- Jay bácit! – fogta meg a kezem.

- Reméljük! – pusziltam meg.

- Ájmodj veje, jó? Ő isz vejed ájmodik! Bisztoszan!

- Lehet. – mosolyogtam.

Seo nagyon fontos dologra nyitotta fel a szememet. Ez pedig nem más mint az önzetlen szeretet, amit a gyerekek legtöbbje érez. Ők nem tudnak haragudni senkire, max azért, mert elveszik a játékukat, de akkor is, ha visszaadják nekik újra mosolyt csalhatunk az arcukra és megint ugyanúgy ölelnek meg minket. Jay is elvette a játékomat, egy nagyon fontos játékomat, a szívemet, és én is elvettem az övét, mind a ketten hibáztunk! És ezt kettőnknek kell rendbe tenni! Nem tudom mással elképzelni az életemet, még ha bohóc is, kit érdekel? Szeretem és ez a lényeg! Másnap reggel elbúcsúztam családomtól és szerelmemhez siettem. Ugyanott volt ahogy szokott, épp egy kisfiúnak csavarta a lufit. Háta mögé lopakodtam és mikor elment a kisfiú, én óvatosan átöleltem.

- _ -____? – dadogta a nevem.

- Eltaláltad! – mosolyogtam.

- Szerelmem! –rántott előre magához.

- Szerelmem! – bújtam hozzá. – Sajnálom! Hülye voltam, nem érdekel, hogy mi a munkád vagy mennyit keresel! És nem érdekel, hogy hazudtál-e vagy sem! Szeretlek! Nagyon!

- Én sajnálom! Nem így kellett volna... de annyira szerettem volna.

- Tudom, és nem haragszom! – könnyeztünk mind a ketten.

Szó nélkül megcsókoltuk egymást, még az eső is eleredt, de mi csak mosolyogva csókoltuk egymást. Majd felkapott és bevitt egy védettebb helyre.

- Szeretlek! – mosolygott.

- Én is téged! – fogtam meg eső és könny áztatta arcát.

Nem tudtunk mást szólni, csak öleltük egymást és élveztük, hogy megint együtt lehetünk. Ám közben jöttek a gyerekek és ő hajtogatta a lufit. Mosolyogva néztem ahogy megint akkora élvezettel csal mosolyt a gyerekek arcára.

- Ja... szívem, van egy feladatunk! – öleltem át mikor nem voltak ott a gyerekek.

- Még pedig? – puszilta meg az ajkaimat.

- Seo szeretné ha gyereket csinálnánk. – nevettem el magam.

- Hát, ha Seo ezt akarja. – nevetett és felkapott.

- Hé! De nem most. – kuncogtam.

- De kár. – tett le. – És akkor ők? Elköltöztek?

- Igen! –bólogattam.

- És... nincs kedved hozzám költözni?

- Van más választásom? – mosolyogtam.

- Nincs! – vigyorgott és megcsókolt.

- Akkor igen! – motyogtam a csókba. – De egy feltétellel!

- Hm?

- Megtanítod nekem, hogy hogyan kell zsiráfot hajtogatni!

- Megmutatom! – vigyorgott és elkezdte magyarázni. Én próbáltam utána csinálni, de eldurrant a kezembe a lufi. Mindenki nagyon megijedt a közelünkbe, de mi csak nevettünk. – Érzéssel... tudod, mint ahogy az én lufimmal szoktad. – kacsintott.

- Boloond! – kuncogtam és kicsit elpirultam.

- Édes vagy! – puszilt meg majd újra próbálkoztam. – Na ez az! Sikerülni fog, már csak egy hajtás! – szurkolt nekem.

- Kész! – vigyorogtam. – Nyomibb, mint a tied, de kész!

- Nekem se volt tökéletes elsőre! – mosolygott.

És minden napunk ilyen gyönyörűen telt. Nagyon szerettem, azóta eljegyzett és komolyan gondolkozunk a babaprojekten is. Másodállásba vállalta el most már csak a „bohóckodást”, és valóra váltotta az álmát, hogy üzletember lesz. Nekem így is- úgy is ugyanaz a ellenállhatatlan bohóc marad akibe akkor beleütköztem! 

The End -