FONTOS: Ez az OS TÉNYLEG igaz történet alapján íródott! A szereplők persze nem egyeznek, de a történet lényegében ugyanez volt.
"Vajon működhet egy távkapcsolat? Sokan hisznek benne, hogy igen, de sokan az ellenkezőjét állítják. Igazából szerintem ez emberektől függ, megnézzük, hogy ebben a történetben most ki tippelt jól! Vajon kibírja a pár a sok ezres km-t ami elválasztja őket, és beérik a puszta képzelettel és képekkel?"
____ pov.
Az én történetem egy elég zavaros. Helyenként érhetetlen viselkedést produkált ki belőlem ez a szituáció. Minden egy regisztrálással kezdődött, akkor már lassan egy éve voltam tagja egy párkereső oldalnak. Sok emberrel beszélgettem, de a figyelmemet mégis csak az ázsiai, főként a japán és koreai fiúk kötötték le. Egyik reggel felnéztem erre az oldalra és azt tapasztaltam, hogy egy elég helyes koreai srác megtekintette az adatlapomat, rögtön rá is klikkeltem, hogy még jobban tanulmányozni tudjam. Érdekes embernek tűnt, ezért rá is írtam, ami meglepődöttségem volt, hogy szinte azonnal válaszolt.
- Szia! Az én nevem Jimin!
- Oh aranyos neved van! Az én nevem ____!
- Neked is aranyos neved van!
- Köszönöm!
Nagyon jól megértettük egymást, szinte mintha ezer éve ismernénk egymást. Élveztem a társaságát, úgy tűnt, hogy nagyon jó barátok leszünk. Erről az oldalról hamar távoztunk és inkább kakaotalk-on folytattuk a beszélgetést. Már az első nap szerepezni kezdtünk.
- Ha jössz Koreába, én elviszlek és megmutatom neked a nevezetességeket, utána ehetünk valamit, majd visszakísérlek a szállodába és hazamegyek. - írta ezt ő kb. egy óra beszélgetés után.
- Nem is kapok jó éjt puszit? - válaszoltam neki.
- De! Én megcsókollak és haza sem akarok menni!
- Viszonzom a csókod.
- A te csókot nyugtat engem és ellazulok tőle! Felmegyek veled a szobádba és magam mellé fektetlek.
- Engem is ellazít és kicsit fáradt vagyok a városnézéstől, ezért elalszom.
- Mosolygok és nézem ahogy alszol.
- Álmomba a te nevedet motyogom.
- Átölellek és én is elalszom.
- Reggel csinálok neked reggelit és kávét.
- Oooh... jó is lenne! Mindet megeszem és megcsókollak.
- Majd egyszer! Mosolygok majd elmegyek zuhanyozni.
- Oh segíthetek? Nem, csak vicc volt! - mivel előtte megbeszéltük, hogy nem szereti az olyan lányokat akik könnyen adják magukat, ezért én sem bátorkodtam nagyon.
- Persze!
- Ez az! Megmosdatlak a talpadtól egészen a fejed tetejéig!
- Hagyom magam és utána én is lefürdetlek.
- Élvezem az érintéseidet majd vaginádat kezdtem nyalni.
- Élvezem és a hajad simogatom közben. Majd én segítek rajtad.
- Utána felhúzom a gumit és beléd hatolok!
- Felnyögök és élvezem.
- Mozogni kezdek benned.
És ezt így szépen levezettük, hogy mit csinálnánk egymással. Kezdett úgy kinézni az egész dolog, mintha nem csak barátság lenne az egész. Én is egyre jobban kötődtem hozzá, és ahogy egyre jobban megismertem, annál nagyobb szerepet töltött be az életemben. Nem tudtam nélküle elképzelni egy napot sem, minden nap órákat beszélgettünk és látszólag nem tudtuk egymást megunni. Már azt is megbeszéltük, hogy a nyáron meglátogat engem, és anyuval is leegyeztettem, hogy majd érettségi után én is mehetek hozzá, de addig csak ő jöhet, viszont ő bármikor! Nagyon beleéltem magam, és már mind a ketten alig vártuk ezt a nyarat, vagyis látszólag minden happy volt. Bár sokszor felmerült bennem a kérdés, hogy mi van, ha más lányokkal is ilyeneket beszélget?!
- Nyugodj meg! Igen, beszélgetek más lányokkal és fiúkkal is, de velük csak a kultúra miatt! Hogy többet tudjak a világról! Semmi különleges ok nincs erre.–válaszolta egyszer egy ilyen kérdésemre.
- És velem különleges okok miatt beszélgetsz?
- Igen, mert téged kedvellek, és tetszel!
- Valóban?
- Hát… a te képzeletedre bízom!
- Hm… akkor tetszem neked, és eljössz hozzánk, aztán majd feleségül megyek hozzád, és lesz sok-sok gyerekünk!
- Tökéletes elképzelés!
- Így lesz?
- Igen!
Nagyon örültem, hogy így vélekedik, bár még semmit sem akartam elsietni… vagyis, igazából akkor már mindegy volt minden, hisz túl messzire szárnyalt a képzeletem és nem tudtam megfékezni, ám magamnak még azért hazudtam kicsit, hogy nincs semmi, és normálisan viselkedem vele. Többször írta, hogy kiverte az én képemre a férfiasságát, és ezen én mindig jókat mosolyogtam. Cukinak tartottam, és fura volt, hogy ezt pont egy ázsiai srác mondja nekem. Ha jobban belegondolok tényleg sok mindent tudtam róla, de a legfontosabbakat nem! Aztán már lassan 2 hónapja ismertük egymást, mikor egyszer csak eltűnt! Nem válaszolt és nem adott magáról élet jelet sem. Nagyon aggódtam érte és szinte mindennap írtam neki, hátha válaszol, de ezek a próbálkozásaim porba dőltek. Majd teltek a hónapok, itt volt a karácsony, én pedig már több hete fel sem néztem, hogy írt-e, vagy valami. Hát úgy gondoltam, hogy itt az ideje, meglepetésemre írt nekem, szinte azonnal sírásba törtem ki és azt sem tudtam mit csináljak, örüljek, vagy sem. Mivel nem volt épp olyan, mint régen, zárkózott volt és azt írta nekem, hogy jobb, ha nem írja le, hogy miért nem írt idáig… aggasztott a tény, hogy talán valami baj történhetett vele. Próbáltam meggyőzni, hogy mondja el, vagy csak írjon nekem, de ezek is felesleges körök voltak. Sehogy sem tudtam meggyőzni, és azóta sem írt… a hetek megint telnek, de még mindig nem tudok róla semmit. Az erőm megfogyatkozott, és… úgy érzem, hogy már felesleges harcolni, ha akar valamit majd megkeres! Én nem tudnék neki sosem ártani, ezért nem kívánok neki semmi rosszat, sőt, inkább minden jót!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése