YOU'RE SWEET, AS AN CAKE! [+18!!]

"Eme történet egy olyan fogalomról szól amiben sokan hisznek, de sokan nem! Ez nem más, mint a szerelem első látásra. Ám ezzel némi csalódottság is jár főszereplőnk életében. Vajon elnyerheti a kiszemelt lány szívét? És erősebb lesz a szerelmük, mint a lány félelme?"

Gongchan pov.

Cukrászként sok mindent megéltem már, főleg ha édességről van szó, de én még olyan édes teremtést még sosem láttam, mint őt! Egy szilveszteri buliba találkoztunk és elbűvölt. Aznap megkért haverom, hogy készítsek valami édességet a bulira, nekem nem jutott jobb eszembe, mint kis csoki falatokat és marcipán figurákat gyártottam. Csináltam hozzá egy kis habos tortát és pités tálba nyomkodtam tejszínhabot, mivel haverom tejszínhab dobáló versenyt akar rendezni. Mikor minddel kész voltam, elvittem neki és segítettem készülődni.

- Még mindig nincs csajod? – kérdezte a ház díszítése közben.

- Hát nincs… - válaszoltam kicsit letörten.

- Nyugi haver! Itt találni fogsz! Annyi jó csajt hívtam el!

- Majd körbe nézek. – vigyorogtam.

Aztán szépen lassan estére mindent feltálaltunk és teljes party fénybe úszott minden. A vendégek is szépen lassan szálingóztak befele, nagyon hideg volt kint. Mi fogadtunk a szebbnél-szebb lányokat, nagyon látványos ruhákba villantak meg, sokaknak volt barátja, de voltak akik egyedül érkeztek, ilyen volt ő is.

- K-ki volt ez? – néztem haveromra mikor elsétált mellettünk.

- Őt inkább hagyd! Nem adja könnyen magát, és elvileg most van egy külföldi pasija!

- Szeretem, ha nem adják magukat könnyen! És hol van a pasija?

- Otthon, szilveszterre hazament a szüleihez.

- Akkor nincs baj! – vigyorogtam és elindultam felé.

- Gongchan! – húzott vissza haverom. – Nagyon erőszakos barátja van…

- Amiről nem tud az nem fáj neki! Eressz el! – vettem le magamról a kezét és lassan odasétáltam a lányhoz.  – Szia! – mosolyogtam rá kicsit.

- Szia! Ismerjük egymást? – nézett fel rám érdeklődve.

- Nem, nem hiszem. Az én nevem Gongchan! – mutatkoztam be. – Leülhetek?

- Az enyém pedig ____! – mutatkozott be ő is. – Persze! – bólintott én pedig leültem mellé a másik fotelba.

- Oh ritka neved van!

- Igen, anyu és apu szereti a ritka dolgokat.

- Oh értem, de ezzel nincs semmi baj! Tölthetek neked? – vettem fel az asztalról a likőrös üveget.

- Nem szeretem. – rázta a fejét. Olyan aranyos.

- Akkor whisky?

- Hát, de csak egy picit!

- Picit? Az nálunk nem mérték. – kuncogtam és töltöttem neki egy pohárba.

- Jó, de nekem nem szabad sokat innom!

- Miért? Terhes vagy?

- Neem. – kuncogott. Végre megnevettettem.

- Akkor?

- A barátom… nem nagyon szereti, ha iszok.

- És hol van a barátod?

- Németországban! – motyogott.

- És… esetleg ellát idáig? – néztem körbe mintha figyelnének.

- Elvileg nem. – kuncogott megint tettemen.

- Akkor no problem! – töltöttem magamnak is és felhajtottam.

- Oh, nem volt kicsit túl erős? – aggódott értem.

- Nem! – grimaszoltam.

- Hát jó. – kuncogott és szépen lassan iszogatta.

- Mióta vagytok együtt a barátoddal?

- 2 éve.

- És, hol találkoztatok?

- Egy internetes oldalon ismertem meg és már egy éve beszélgettünk, aztán fogta magát és Valentin nap alakalmával elutazott hozzám. – mosolygott kicsit.

- Oh milyen romantikus. – mosolyogtam.

- Igen, csak…

- Na?

- Nem, mindegy! – rázta a fejét.

- Jó, nem erőltetem, ha nem akarod, akkor nem mondod el!

- Köszi. – bólintott.

- Hölgyem, felkérhetem egy táncra? – álltam fel és nyújtottam a kezem.

- Igen! – mosolygott kicsit és megfogta a kezem majd felállt. Nagyon csinos volt, egy fehér habos kis miniruha volt rajta, egy hozzáillő magas sarkúval amin hátul, a sarkánál szegecsek voltak.

- Nagyon csinos vagy! – mosolyogtam.

- Köszönöm! – mosolygott ő is és a fényektől nem láttam igazán, de mintha kicsit elpirult volna.

Elkezdtünk táncolni, tipikusan azok voltunk akik cseppet sem tudnak táncolni, csak lépkednek össze-vissza a táncparketten. Láttam rajta, hogy nem tud rendesen feloldódni, de én ez ellen tenni akartam. Pont mikor belejöttünk a gyors táncba, akkor jött egy lassú szám. Egymásra néztünk és azt gondoltam, hogy itt az alkalom arra, hogy érezzen egy kis törődést. Nem tudom miért, de azt éreztem rajta, hogy valamitől, vagy valakitől fél. Ezért szorosan magamhoz húztam és táncolni kezdtünk, ez már jobban ment nekünk. Legtöbbször a mellkasomon pihentette a fejét, de néha fel pillantott rám és én egy bíztató mosollyal fogadtam olyankor. Olyan volt, mint egy tollpihe, és most egyedül én birtokoltam ezt a törékeny testet. Mikor ennek a számnak vége volt, a haverom kihirdette a tejszínhab dobáló „versenyt”.

- Nos szavazzuk meg, hogy kit dobáljunk meg! – ment a nagy zsibaj és mindenki szavazott valakire. Aki a legtöbb szavazatot kapta annak megkellett állni egyenesen a konyhapult mögött és egy ember megdobta pitével. Harmadjára rám került a sor, hősiesen álltam meg a konyhapult mögött és vártam az ítéletet. Persze haverom dobta, ő pedig kézilabdázik, ezért kétség sem fért hozzá, hogy az arcomat találja el.

- Szegéény! – nevetve jött oda hozzám ____. – Jól vagy? – kuncogott.

- Persze. – kuncogtam. – Megkóstolsz? – nyomtam oda az arcomat hozzá.

- Aha! – nyomta az egyik ujját az arcomnak és levett róla egy kis habot. – Fincsi vagy. – ízlelte meg.

Utána elmentem és lemostam magamról azt a tömérdek habot és vissza slisszoltam ____-hoz/-hez. Ismét a fotelbe ült ahonnan elkezdtük. Leültem mellé és megint töltöttem neki italt, magamnak is töltöttem és egyre jobban kezdtünk feloldódni. Megdicsérte a marcipán állataimat, mert mondtam neki, hogy én csináltam, majd teljesen másfelé vettük a beszélgetés irányát. 

- Szóval szeretsz lovagolni? – összeért a két fotel kartámlája így rákönyököltem és másik kezemmel simogatni kezdtem combját.

- Igen… minden értelemben. – vigyorgott játékosan és beszorította két combja közé a kezemet.

- Kíváncsi lennék a technikádra. – markolgattam combját, mert mást nem tudtam csinálni.

- Hát először is felülök a lóra. – hajolt közelebb és átmászott az ölembe.

- Izgalmasnak tűnik! – néztem rajta végig és megmarkoltam fenekét.

- Uh. – nyögött fel kicsit. – Aztán szépen lassan kezdem magamévá tenni a lovat, majd ha összeszoktunk, akkor szeretem, ha mindent beleadhatok és olyan gyorsan hajtom a lovat, ahogy csak tudom. – kezdte lassan ringatni csípőjét. Teljesen megőrjít! Nem bírtam már magammal és felkaptam, egyenesen az emeletre mentem vele. Ott kerestem egy szobát és ledobtam őt az ágyra, de ő magával rántott és csókolni kezdett. Viszonoztam csókját és hagytam magam, hogy had vetkőztessen le közben. Éreztem rajta, hogy ő is teljesen beindult, szinte széttépte rajtam az inget. A levegő szikrázott köztünk és ott, akkor semmi sem számított. Semmit sem láttam csak őt és selymes haját ahogy az arcomat simogatja egy-egy csókcsata közben. Mikor megszabadította a felsőtestemet a ruháktól átfordított minket és csókolgatni kezdte mellkasom, utána apró csókokkal haladt lefele, én csak sóhajtozni tudtam, annyira jó volt. Mikor leért gatyámig, kicsatolta az övemet és leszedte rólam a nadrágot a boxerrel együtt. Cseppet sem tétovázott, egyből kezelésbe vette férfiasságomat. Nyalogatta majd teljesen szájába vette és azzal kezdett kényeztetni. Kezeivel is rásegített, ami plusszba megőrjített engem, csak nyögni és sóhajtozni tudtam, valamint megmarkoltam haját. Addig kényeztetett szájával és kezével ameddig le nem állítottam, nem akartam, hogy így elbánjon velem. Majd szinte azonnal feldobtam az ágyra és lebontottam róla a ruhát. Gyönyörű teste volt, és mámorító illata, én sem tétováztam a bugyi levétel után, egyből lábai közé hajoltam és nyalni kezdtem őt. Még nagyobb kéj fogott el, mikor meghallottam sóhajait és nyögéseit, ennél szebb és nőiesebb nyögést még életemben nem hallottam. Többet akartam hallani hangját, ezért belévezettem két ujjamat és ujjazni kezdtem, ám a nyalást sem hagytam abba.

- Gongchan! – markolt hajamba miközben nyögte nevemet.

Én csak vigyorogva kényeztettem tovább, és ezt egész addig csináltam amíg le nem állított. Akkor aztán hagytam, hogy ő vezessen, elfektetett az ágyon és kezébe adtam az óvszert. Ő lassan felhúzta ezt nekem és férfiasságom fölé térdelt. Egy apró csókot hintett a számra, majd magába fogadta méretemet. Ahogy elmesélte nekem, úgy is tett, lassan kezdett mozogni majd egyre gyorsabbra növelte a tempót, minél gyorsabban mozgott annál nagyobbakat nyögött és annál jobban élveztem én is. Segítettem neki a mozgásba, csípőjére fogtam és megkönnyítettem a dolgát. Nagyon jól csinálta, és nem is kellett sok idő, hogy mind a ketten részesüljünk a gyönyörben. Azt mondják, hogy a lányoknak ez sokkal nagyobb dolog és ők jobban élvezik, de szerintem most én úgy érezhettem, mint egy lány, mert őrületesen nagy hatást tett rám. Tényleg tüneményes teremtés és nem bántam meg semmit. Az aktus után kicsit pihiztünk egymás mellett.

- Gongchan!

- Hm? – bújtam nyakába.

- Nem bírom tovább! – támadott le megint és újabb menetet zavartunk le, ez esetben kutyapózban.

Aztán az éjjel során még kétszer lefeküdtünk egymással. Elvette teljesen az eszemet és a végére már éreztem, hogy már nem is vagyok annyira részeg, és talán már ő sem volt olyan részeg, mégis megtettük! Majd annyira kimerültünk, hogy egymást karolva elaludtunk. Jól aludtam mellette és olyan volt minden, mint egy álom, de tudtam, hogy megtörtént. Mégsem lett happy end, reggel mikor felkeltünk ő kifordult magából.

- Ezt nem lett volna szabad! – sóhajtozott és elkezdett felöltözni.

- Miért? – próbáltam még kicsit magam mellett tartani az ágyba.

- Mert nekem barátom van! – vakart le magáról.

- De amiről nem tud, az nem fáj!

- Ez oké, de nem lett volna szabad! Értsd meg! – öltözött fel teljesen.

- Ne hagyj itt! – pattantam fel és a takaróval takartam magam.

- Sajnálom, hogy ezt tettem veled, de ezt nem lett volna szabad! És nem fog többet megtörténni! – lépkedett az ajtó felé, de ott elkaptam.

- Kérlek! Legalább ne hazudj magadnak! Tudom, hogy nem bántad meg! Látom a szemedben, ne tagadd!

- Úgy csinálsz mintha évek óta ismernél… de semmit nem tudsz rólam!

- Könnyen kiismerhető vagy! Maradj még egy kicsit! Kérlek! – csókolgattam a nyakát miközben szorosan tartottam magamhoz.

- Ne! Nem maradok! – próbált eltolni.

- Kérlek! – csókoltam meg és egy kicsit viszonozta majd ellökött és elviharzott. Felsóhajtottam és beletúrtam a hajamba.

- Mi van haver? – jött ki a másik szobából a haverom.

- Semmi… elviharzott! – mutattam utána.

- Nem kellett volna!

- Persze, te semmit sem tudsz, hogy ő milyen… úristen! – ültem le az ágyra.

- Oké, jó az ágyba, de ennyi! Felejtsed el! Neki van barátja, aki ha ezt megtudja, akkor téged szétkap!

- Ugyan kitől tudná meg? És nem akarom elfelejteni!

- Akkor legyél hülye! – hagyott ott ő is.

Csak néztem magam elé  és nem tudtam mitévő legyek. Lehet tényleg el kéne felejtenem, de láttam rajta, hogy ő is érez valamit, csak fél. Biztos nem fogom elfelejteni, nem azért, mert nem akarom, hanem, mert úgy sem tudom. 

To Be Continued -