"Még mindig az a legfontosabb kérdésünk, hogy vajon lesz-e ebből a kalandból románc? És mi van, ha valaki bekavar? Gongchan kitud állni a szerelméért, vagy inkább menti a saját bőrét?"
Gongchan pov.
Már azt hittem sosem látom viszont, és elvoltam keseredve,
de egyik reggel csengettek. Kómásan mentem ajtót nyitni, és a legnagyobb
meglepetésemre _____ állt ott.
- Gongchan! – szipogott.
- ____! Mi történt? Gyere be! – engedtem be majd vissza
zártam az ajtót.
- Valahonnan megtudta a barátom, hogy mi lefeküdtünk! –
hüppögött.
- De hát… már egy hete történt! Ha eddig nem tudta meg,
akkor most…
- Nem tudom, én sem értek semmit sem! De nekem támadt kora
reggel, hogy valaki azt mondta neki a parkba, hogy én lefeküdtem veled. –
hüppögött.
- Bántott?
- Hát… megütött, ezért is jöttem ide. Nem akarok oda
visszamenni! – ölelt át.
- Shhh! Ne sírj! Nem kell vissza menned! Én megvédelek! –
simogattam, de kicsit kétségbeestem. Fogalmam sincs, hogy mi tévő legyek. – Kérsz egy kávét? Vagy teát? Tudod mit? Adok
neked valami kényelmes göncöt és feküdj be az ágyamba! Csinálok neked reggelit
meg kávét!
- Köszönöm! – motyogta.
- Na gyere! – kísértem be a szobámba és hagytam, hogy had
válassza ki az egyik pólómat. Levette a farmerját és a saját pólóját majd
felvette az enyémet és befeküdt az ágyba. – Itt biztonságba vagy! – pusziltam
meg a homlokát. – Mindjárt hozom a reggelidet! – mentem le a konyhába és
felhívtam a haveromat.
- Mi van Chan? – vette fel, de a hangja nem tűnt fáradtnak,
pedig sosem szokott ilyen korán kelni. De most ez volt a legkevesebb dolog
amivel tudtam foglalkozni.
- Baj van haver. – vakartam a fejem.
- Mi? Mondjad már!
- Itt van ____!
- Ez, miért baj? Nem erre vártál egy hete?
- Nem érted… rájött a pasija, hogy lefeküdtem vele és
megütötte őt! És ide menekült, és… nem tudom mit tegyek. Nem vagyok én
bodybuilder, nem tudom megvédeni!
- Megmondtam, hogy ne kezdj azzal a csajjal! Tedd ki a
házadból, de gyorsan!
- Mi? Hát te meg vagy veszve! Dobjam ki? Hát te nem vagy
normális!
- Miért? Te mondtad, hogy nem tudod megvédeni?
- Gondoltam majd együtt kitalálunk valamit… de nem kell!
Vakard csak tovább a faszodat! Szevasz! – tettem le a telefont és beletúrtam a
hajamba. Elkezdtem reggelit készíteni ____-nak/-nek és kávét.
Csak azon tudtam gondolkozni, hogy ki volt az… és most mi
lesz. De komolyan, ki mondhatta el? Lövésem sem volt, hogy kinek lehetett
érdekébe, hogy ártson nekünk. Főleg neki… nem tudtam nevet mondani! Legfőképpen
mindenkit gyanúsítottam aki ott volt és látott minket együtt. De félre tettem a
mérgességem és a félelmem, nem szeretném, ha ____ azt látná, hogy bizonytalan
vagyok! Felvittem neki a kaját és a kávét egy tálcán.
- Hát nem egy öt csillagos étel, de remélem ízleni fog! –
tettem le az ölébe.
- Köszönöm! – motyogott és lassan enni kezdett.
- Figyi… nem akarlak zaklatni, tudom, hogy most neked nehéz,
de nem tudod, hogy ki mondhatta el a pasidnak? Nem mondott nevet? Vagy, hogy
hogyan néz ki?
- Nem! Semmit sem mondott! – rázta a fejét.
- És… minek volt a parkba a pasid?
- Minden reggel kimegy futni!
- Oh értem… és nem szokott valakivel futni, aki ott volt a
buliba?
- Nem tudom! Gongchan… lövésem sincs! – kezdett megint
szipogni.
- Jaj ne sírj! – öleltem át.
- Csak ne beszéljünk róla, oké? – bújt hozzám.
- Jó! Megígérem! – simogattam hátát. Majd megint enni
kezdett. – Én most elmegyek kicsit!
- Ne! Ne hagyj egyedül! – rémült meg.
- De… jó, nem hagylak! Legyél nyugodt, itt leszek a
konyhába! Próbálj meg aludni! – pusziltam meg.
- Biztos nem mész sehova?
- Nem, itt leszek végig!
- Ígérd meg!
- Megígérem! – hajoltam hozzá közel és egy apró csókot
nyomtunk egymás szájára. – Aludj! –vettem kezembe a tálcát és levittem a
konyhába. Sorba mindenkit felhívtam aki ott volt a buliba. De persze mindenki
tagadta, hogy ő lett volna az. Nem mondtam el senkinek, hogy ____ itt van
nálam, csak hogy megtudta a pasija, és mégis dörömböltek az ajtómon.
Abbahagytam a telefonálást és az ajtóhoz sétáltam, lassan kinyitottam és rögtön
egy füles fogadott.
- Te vagy az a gyerek? – ráncigált fel a földről.
- Milyen gyerek?
- Ne tettesd nekem az ártatlant! Te fektetted meg a
barátnőmet!
- És ha igen?
- Még szemtelenkedsz is? – rúgott belém majd felrántott és
neki lökött a szekrénynek.
- Gongchan! – szaladt oda hozzám ____.
- Shh! Menj vissza a szobába! – simogattam az arcát amit
megint könnyek áztattak.
- Nem! Ne bántsd őt! – fordult a pasijával szembe.
- Te ne pofázz nekem! Olcsó lotyó! – akarta megütni ____-t
de én lefogtam a kezét.
- Nem lotyó, és ne érj többet hozzá! – löktem el a kezét.
- Na mi van bolha? Megerősödtél? – kuncogott rajtam.
- A szerelem hihetetlen cselekedeteket hoz ki az emberből!
- Na akkor gyere! – vert be egyet és én visszakézből
visszaütöttem neki. Én sem értettem magamat, de felbátorodtam és megértettem,
hogy nem szabad hagynom, hogy ____-t bántsa.
Sokat kaptam tőle, de én is próbáltam visszaadni neki, és
rájöttem egy előnyömre, igaz, hogy ő erősebb, de én fürgébb vagyok. Így inkább
arra fókuszáltam, hogy kitérjek az ütései elől, és nem arra, hogy visszaüssek.
Be is vált, össze-vissza kapálózott, de nem talált el és elfáradt.
- Faszkalap! – vertem be neki egy jó nagyot és kitántorgott
az ajtón. – Ha ide még egyszer vissza mersz jönni… kiütöm az összes fogad!
Csicska gyerek! – vágtam rá az ajtót.
- Gongchan! – ölelt át ____.
- Nem kell félni! – simogattam.
- Nem is tudtam, hogy ilyen jól tudsz verekedni! – nézett
fel rám.
- Hát… vannak még meglepetéseim a számodra! – mosolyogtam
kicsit.
- Viszont csúnyán beverte a szemedet és az orrod is vérzik!
– nézte az arcomat aggódva.
- Nyugi! Egyben vagyok! Ezek csak gyerek játékok! – nyúltam
a szememhez és felszisszentem a fájdalomtól.
- Na gyere te hős! – kuncogott kicsit rajtam.
- Nem! Még el kell intéznem valamit!
- Mégis mit?
- Tudom ki mondta el a pasidnak az egészet!
- Ki?
- Egy olyan ember akire sosem gyanakodtam volna… -
sóhajtottam.
- Megyek veled!
- De akkor vegyél fel valamit, mert megfázol! – paskoltam
kicsit meg a fenekét.
- 1 hete még azt kérted tőlem, hogy vetkőzzek le. –
kuncogott.
- Majd annak is eljön az ideje ismét! – kacsintottam és ő
csak vigyorogva szaladt fel az emeletre és vissza vette a ruháit.
Elindultunk ahhoz az emberhez akit eddig igaz haveromnak és
testvéremnek tartottam. Tudom, hogy ő tette, ebbe biztos vagyok! Senki más nem
tudott arról, hogy ____ itt van nálam! És vajon, hogy talált a házamhoz az a
paraszt, segítség nélkül? Egyértelmű volt, hogy Jinyoung tette. Mikor odaértünk én
próbáltam higgadt maradni, és becsengettünk.
- Oh… szi-sziasztok! – látszódott rajta a meglepettség, de
nem azért, mert ott voltunk, hanem, hogy én is ott voltam. Gondolom azt várta,
hogy ____ pasija agyonverjen.
- Bemehetünk? Szerintem van egy kis intézni valónk! –
mondtam.
- Persze! De miféle intézni való? – engedett be minket.
- Például kezdjük az elején, ott, hogy te voltál az aki
megmondta ____ pasijának, hogy lefeküdtem vele!
- Hülye vagy? Miért mondtam volna el?
- Ezt én sem tudom, ezért is jöttem, hogy ezt megmagyarázd
nekünk! Mondjuk ezt nem tudom rád bizonyítani, de a másodikat igen! És a kettő
összefügg! Az előbb meglátogatott minket ____ pasija… nem tudod, hogy véletlen
ki mondhatta meg neki a címemet? Mert, hogy magától oda nem talált volna, az
tuti!
- Nem! Most komolyan azt hiszed, hogy én voltam? És mit
tudsz bizonyítani?
- Azt barátom, hogy mindenkit felhívtam aki ott volt a
buliba, hogy esetleg nem ők árultak-e be engem. De senkinek nem mondtam el,
hogy ____ hozzám szökött, csak hogy kiderült a dolog, egyedül csak te tudtál
erről!!
- És, ha én voltam? Min változtat ez?
- Hogy min? Te nem vagy eszednél! Miért árultál be? Miért
árultad el a saját haverod? – szorítottam meg a pólójának a nyakát.
- Hagyd! – nyugtatott ____ és leszedte a kezemet róla.
- Hogy miért? Azért, hogy tudd… nem megy minden egy
csettintésre! És nem bírtam elnézni ahogy te megjelensz, mint kis cukrász fiú
és szobára viszed a legjobb csajt! Akibe már 3 éve szerelmes vagyok! Ezért…
hogy ne legyen a tiéd!
- Hogy te… te mekkora egy geci vagy!
- Én vagyok geci? – mutogatott magára. – Te vetted el azt a
csajt akit már 3 éve füzögetek!
- Érdekes… egyszer sem említetted, hogy szerelmes vagy belé!
Azt mondtad, hogy huuh de megdugnád, de szerelemről szó se volt! És mikor
kinéztem az ajtónál… akkor sem szóltál, hogy „Bocs haver, őt én akarom!”, se
semmi! Csak azt hajtogattad, hogy mert neki pasija van és veszélyes!
- De, ha akkora nagy haver vagy, akkor levághattad volna!
- Nem Gongchan a hibás! – védett meg ____. – 3 év alatt
egyszer sem próbálkoztál! Ne hazudozz, hanem az igazat mondd!
- De ez az igazság, hogy szereltek!
- De, akkor miért hazudozol össze-vissza Gongchan-nak, hogy
te füzögettél, holott egy hangya fasznyit sem tettél annak érdekébe, hogy mi
összejöjjünk!
- Hogy te mekkora mocsok vagy! – ráztam a fejem.
- De nem tehettem mást! Így már jobb, nem? Hogy tudja az
igazat a pasid! – vigyorgott ____-ra/-re.
- Rohadj meg! –ütöttem be neki.
- Chan! – nézett rám.
- Soha többet ne lássalak! Csicska!
- Gyere! – húzott onnan el ____ és hazamentünk.
- Nem tudom elhinni… a legjobb haverom. – roskadtam le a
kanapéra.
- Nyugi! Majd én leszek a legjobb haverod! – mosolygott és
leült mellém.
- Én inkább a barátnőmnek akartalak.
- Akartál? Már nem akarsz?
- De! Csak… nem akarlak siettetni!
- Nem siettetsz! Én… tudod, akartam neked valamit mondani a
buliba, de aztán mondtam, hogy mindegy!
- Igen?!
- Az az lett volna, hogy én nem szerettem a pasimat!
- Tényleg?
- Tényleg! Az elején oké volt és nagyon cuki, kedves, mindig
odafigyelt rám. De ez csak egy évig tartott, amíg neten beszélgettünk. Aztán
mikor ide költözött hozzám, akkor egyre ridegebb lett velem, csak a szexre
használt és nem is volt otthon sokat. Sokszor leültem vele, hogy beszéljük meg,
de mindig csak ordibálás lett belőle és mindig kaptam egy-két pofont.
- De akkor miért nem hagytad ott?
- Mert sosem volt bátorságom! És… hova mentem volna? A
szüleim folyton üzleti úton vannak, és eladták a házukat! Én pedig nem
szerettem volna itt hagyni a barátaimat! És úgy örültem, hogy te voltál és
olyan kedvesen szóltál hozzám…
- Most már van hol laknod! Ez a ház elég nagy kettőnknek!
Mit szólsz?
- Benne vagyok! – bújt hozzám.
- Pompás! – húztam az ölembe. The End -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése