JUST FRIENDS [+18!!]

"Ebben a történetben az a bizonyos fiú-lány barátság jelenik meg ami a mindennapjainkban is fellelhető. Azt állítják, hogy a két ellenkező nem közt nem lehet igazi barátság, mert az egyik fél mindig mást érez, mint a másik. Ez nemtől független, mégis... valakinek sikerül ezt az állítást megdöntenie, vagy a történet szereplői is ennek a különös barátságnak az áldozatává esnek?"

____ pov.

Donghae és én már ovi óta kitartó barátságba vagyunk. Mindig ott voltunk egymásnak és most együtt vészeljük át a kamaszkort is. 21 évesek vagyunk, és egy osztályba járunk. Sokszor megkapjuk a kérdést, hogy járunk-e, de mindig tagadjuk. Igazából tényleg nem járunk, csak barátok vagyunk, furcsa barátok!

- Hae! – sikítottam fel mikor az ölébe húzott.

- Nyugii! – nevetett.

- Megijedtem!

- Bocsi. – puszilt arcon.

- Most épp a házimat csinálom!

- Oh, had segítsek! – nézte a füzetemet. – Feladom! – dobta el és eldőlt az ágyamon.

- Javíthatatlan vagy! – ráztam a fejem és felszedtem a füzetemet.

- Te meg egy kurva! – kuncogott és rácsapott a fenekemre.

- Te strici! – támadtam neki és párnával kezdtem ütlegelni.

- Nyugodj le! – kerekedett fölém és elkezdtük egymás száját harapdálni.

- Megint túlzásba vittük. – pirultam kicsit el.

- Kicsit. – vigyorgott és leszállt rólam. – De… miért lepődsz meg ezen? Elfelejtetted, hogy velem tanultál meg csókolózni?

- Nem! Hogy felejthettem volna el? Csak… az akkor volt, te is tudod, hogy 13 évesek voltunk. Most meg 21, azért nem mindegy!

- Jóóó! Igazad van! – vakarta a fejét.

- Inkább segíts tényleg! – ültem mellé és megcsináltuk a házimat.

- Tök durva, nem? – dőlt el utána az ágyamon.

- Mi? – dőltem mellé.

- Hát, hogy mi mindent tudunk egymásról.

- Például? – néztem rá.

- Hát… én tudom, hogy neked mikor jön meg, te tudod, hogy mikor volt magömlésem. Ezek nem olyan dolgok amiket egy lány és fiú csak úgy megoszt egymással.

- De a legjobb barátom vagy!

- De akkor is!

- Jó hát igaz, hogy durva dolgok vannak, de most ezzel mire akartál célozni?

- Te mindig a célzásokat keresed, nem céloztam semmire, csak eszembe jutott!

- Meg mikor papás-mamásat játszottunk. – kuncogtam, mert belőlem is előtörtek a régi emlékek.

- Az kegyetlen volt. – nevetett fel. – Emlékszem, te mindig főztél én meg odamentem hozzád és simogatni kezdtelek és „lefeküdtünk”.

- Még szerencse, hogy volt rajtunk ruha! – kuncogtam. – Már oviba elvetted volna a szűzességemet!

- Ezt úgy mondtad mintha már elvettem volna. – kuncogott ő is.

- Hupsz. – pirultam el.

- Bolond! – csapott fejbe kicsit. – De, ha akarod…

- Hae! – szóltam rá.

- Mi van? Én csak jót akarok neked!

- Hát persze, tudom… te mindig! – pusziltam nyakába.

- Pontosan!

Ezután még beszélgettünk kicsit és másnap mentünk a suliba. Nagyon fáradt voltam, de Hae már kora reggel betámadott.

- E-E-E-E-Electric shock! – énekelt nekem.

- Hae! – fogtam a fejem.

- Jó volt? – kuncogott.

- Fantasztikus! – kuncogtam én is.

- Legyen már jó kedved! Olyan punnyadt vagy!

- Mert fáradt vagyok!

- Hát… bocsi, nem gondoltam, hogy ennyire kifáraszt az a két menet! – mondta ezt direkt hangosabban.

- Bolond vagy! – kuncogtam.

Majd az órák lassan teltek, legalább is számomra. Kiderült, hogy megyünk a jövő héten kirándulni a tengerpartra. Mindenkinek felcsillant a szeme és mindenki behozta a pénzt is rá, és mi is nagyon vártuk. Onnantól szinte mintha repült volna az idő, serc-perc alatt eljött a kirándulás napja. A suli előtt gyülekeztünk, az izgalom és a feszültség mindenki arcán ott volt. Sokan tervezgettek éjszakai ivást és szinte mindenki belement, engem Hae győzködött, majd az ő kedvéért, na meg, hogy ne szekáljon többet, én is beleegyeztem. Felszálltunk a buszra és el is indultunk, az út nem volt különösebben hosszú, de mégis fárasztó. A szálláson kipakoltunk és már mentünk is le a tengerpartra.

- Figyeld ____ milyen jó a víz! – kiabált Hae aki már a vízbe feküdt.

- Na várj, mindjárt megyek! – dobtam le a rövidnadrágomat és a pólómat, már rajtam volt a fürdőruhám és úgy mentem oda Haehoz.

- Wooooow, ki ez a jó nő? – vigyorgott.

- Ki ez a jó pasi? – vigyorogtam én is és lefröcsköltem.

- Hééé! – fröcskölt vissza és elkezdtünk bunyózni a vízbe aminek az lett a vége, hogy magával rántott a vízbe.

- Olyan vagy, mint egy ovis! – kuncogtam és megráztam a fejem mikor kijöttünk a vízből.

- De te is benne voltál! – kuncogott.

Visszamentünk a szállásra majd mindenki az estére készülődött, a tanárok igazából nem nagyon figyeltek ránk, sőt az egyik tanárunk már be is volt állva elég rendesen. Én is szépen felöltöztem és megcsináltam a hajamat, sminkemet.

- Wowowowoooow! – tapsoltak a fiúk mikor kimentünk a házunkból.

- _-____! – dadogta a nevemet Hae.

- Mi az? – néztem rá ijedten.

- Még sosem láttalak így, ilyen csinosan! – forgatott meg a saját tengelyem körül.

- Tetszik? Nem túl kurvás?

- Nem kurvás, nagyon tetszik!

- Akkor jó. – mosolyogtam. – Na induljunk, mert lemaradunk! – fogtam meg a kezét és a többiek után húztam.

Hatalmas volt a hangulat, vettünk piát és egyik bárból a másikba mentünk. Kezdett már az én fejembe is sötét dolgok lenni, és igencsak éreztem az ital hatását. Ám nem csak én voltam ezzel így, Hae is érezte már a hatást, valamint a többiek sem voltak már beszámítható állapotba. Nagyon röhejesen táncolt mindenki, arra emlékszem, hogy én nagyon ráztam magam Hae előtt. Utána a maradék piával lementünk a tengerpartra ahol elcsattant egy-két csók köztünk Haeval.

- Hae! – sóhajtoztam a csókba.

- ____! – kapott fel és úgy csókolt tovább.

- Szobára! – kiabáltak a többiek és nem is kellett nekik sokáig erőltetni a dolgot, Hae megindult velem a szállásra és bevitt a szobájába.

Óvatosan letett az ágyra, majd vetkőztetni kezdett. Nem ellenkeztem, sőt én is elkezdtem lerángatni róla a ruháit. Közben vadul csókolgattuk egymást ahol csak értük, aztán mikor lekerült rólunk minden ruha, ő szétnyitotta a lábaimat és combomat kezdte puszilgatni. Sóhajtoztam a kellemes érzésre, de én voltam az, aki megfogta a fejét és nőiességemhez vezettem. Annyira bevoltam indulva, hogy nem bírtam volna még egy percet sem nélküle. Mikor nyalni kezdett én felnyögtem és hajába túrtam, végül nem sokáig nyalt, inkább ujjazni kezdett, ami még jobban beindított engem. Megfordítottam az állást és most én kényeztettem őt egy kis ideig, ő is nagyon bevolt indulva, szóval nem szórakoztunk annyira az előjátékkal, szinte egyből a lényegre tértünk. Nekem ő lesz az első férfi az életemben ilyen téren. Nem volt igazán komoly kapcsolatom és buliba sem szoktam nagyon pasizni, mert Hae mindig ott van, és szokás szerint, elfoglalkoztat ő. Miután felhúzta az óvszert férfiasságára kicsit még jobban szétterpesztette a lábamat, betérdelt lábaim közé és lassan belém hatolt. Nagyon fájt, szúró és feszítő érzést éreztem, ezért fel is sikítottam, nem bírtam hang nélkül ezt a fájdalmat. Viszonylag gyorsan megszoktam, és mozogni kezdett bennem, ezúttal nem sikolyt hallott tőlem, hanem nyögéseket amiket a tömény érzelem váltott ki belőlem. Egyre gyorsabban mozgott bennem, és egyre szaporább lett a levegővétele is, az én nyögéseim is szaporodtak. Egy idő után átakartam venni a vezetést, ezért megfordítottam magunkat és lovagolni kezdtem rajta. Látszólag ez is tetszett neki, mert testemet simogatta és az ő száján is kiesett néha egy-egy nyögés, vagy nagyobb sóhaj. Próbáltam egyre gyorsabban mozogni, és így eljuttatni magunkat a csúcsig. Nem sok idő kellett hozzá és ez be is következett, mind a ketten pihegve borultunk el az ágyon. Másra nem is emlékszem, szerintem azonnal elaludtam, és csak másnap reggel keltem fel.

- Hae… - motyogtam félálomban.

- Itt vagyok! – szorított magához.

- Hm? – eszméltem fel.

- Jó reggelt! – mosolygott.

- Mit keresek én… ja, emlékszem. – döntöttem vissza a fejem a párnára.

- Hogy aludtál?

- Mint akit fejbe vágtak egy fejszével. Nagyon fáj a fejem. – nyüszögtem.

- Majd adok gyógyszert neked! – puszilta meg a homlokom.

- Ugye tudod, hogy ez egyszeri alkalom volt?

- Most miért rontod el a kedvemet?

- Hae! Barátok vagyunk!

- Ja… azért csókolóztál először velem, azért feküdtél le most velem…

- Most ezzel mire célzol? – ijedtem meg. – Én nem akarom, hogy vége legyen a barátságunknak!

- Én sem! Hanem többet akarok végre!

- Veled mi történt?

- Gondolkoztam! Mert én nem tudtam elaludni… és rájöttem, hogy egész eddig itt voltunk egymásnak, mindent tudunk a másikról…

- Igen, épp ezért lenne unalmas a kapcsolatunk! – szakítottam félbe.

- Nem! Épp, ezért lenne különleges!

- Semmi új nem lenne benne! Most miért vagy ilyen?

- Hát én nem értelek téged!

- Én nem akarom, hogy vége legyen a barátságunknak! És tételezzük fel, hogy összejövünk, happy, ám unalmas kapcsolat, mert mindent tudunk a másikról és, akkor hol a meglepetés? Az, hogy megismerjük egymást idővel, na mindegy, ezek ellenére összejönnénk… mi van, ha szakítunk? Szerinted minden ugyanolyan lesz, mint régen? Már ezzel a bakival is nézd mekkora veszekedést csináltál!

- Csináltam? – mutogatott magára. – Bocs, ehhez két ember kell!

- Részeg voltam!

- Az nem mentség semmire sem! – fordult el tőlem.

- Oh, hogy még te vagy besértődve? Hát fantasztikus! Látod? Ezt nem akartam… de, ha te így akarod, akkor legyen! – öltöztem fel. – Keress másik legjobb barátot, mert rám ezentúl ne számíts! – viharoztam el a szobájából és az én szobámba vettem az irányt.

Nagyon mérges voltam rá, és talán kicsit meg is ijedtem a gondolattól, hogy mi ketten egy párt alkossunk, tényleg semmi új nem lenne a kapcsolatunkba, és abban mi a jó?

To Be Continued-